Falra hanyt...

Blogot irni mindig is konnyu volt. Rovid es kotetlen, csapongo, veletlenszeru. De amint valami hosszabb novella irasahoz fogtam volna hozza, folyamatosan akadalyokba utkoztem. A kello inspiracio vagy kitartas altalanos problemain tul a legnevetsegesebb bajom nem mas, mint maga az iras. Soha sem tudom, hol tegyem.

15 lehettem, amikor elkezdtem irni egy regenyt. Sajat fantasy vilagot teremtettem, es vampirokat helyeztem a foszerepbe (megelozte volna a twilight mizeriat), de kb 150 oldal utan elfogytak az otleteim. Azota nem birok 10 oldalnal hosszabb egybefuggo irast szulni. 

A legnagyobb baj pedig a modszer. Az elektronikus potyogest nagyon meguntam mar. A wordot hamar megutaltam, igy irasaim javaresze jegyzettombbel keszult. Hamar beleuntam ebbe is, igy elkezdtem kezzel irni. Ez egyertelmu pofareses, mert nemhogy rondan irok, de a kezem is elfarad es utana terjeszteni is nehez (megegyszer begepelni).

Nem tagadom, a Californication Hankje emlekeztetett ra, hogy letezik egy regimodi megoldas is: az irogep. Szerencsere a csaladnak volt egy hasznalhato darabja, igy egybol ravetettem magam. Teljes katasztrofa. Ugye kurva sok papir kell hozza. De a problema megis az, hogy a klaviaturan edzodott ujjaim egyszeruen beragadnak a betuk koze minden masodik leutesnel, nem is beszelve egyeb kenyelmi szempontokrol (margo, sorkoz csak manualisan allithato). 

Az isten fajat az irasnak meg az emberisegnek, hogy nem tudtak egy nyero kombinaciot osszehozni! Keseregtem magamban egeszen addig, amig be nem koltoztem trabzoni alberletembe. 

Mivel fizetesemet nem egy lakas berendezesere akarom elkolteni, logikus, hogy barmilyen kicsi is a szobam, az alapveto butorok beszerzese utan (agy es moziplakatok) eleg csupasz az osszhatas. 

Igy merengtem a padlon ulve, s amint bamulom a falat, egyszer csak beugrik egy dalszoveg sora 'I've seen the writings on the wall' (Pink Floyd ugye). Ceruzat ragadok, es irni kezdek a piszkos de ures falra. A fako levendula tokeletes hatternek bizonyul, ahogy gondolataimat felvesem. Megvan az a paratlan erzes, hogy amit leirok, oszinte mert latszana a javitas; ugyanakkor kurva eredeti is, hiszen egy papirra mindenki tud irni. Ez viszont kulonleges. Valami olyan, ami utan a foberlo biztos kiteszi a szuromet. No mindegy, egyelore nem nez ki olyan izgin, ha tobb szoveg lesz fenn, lefotozom, egyelore amugy is csak rovid, egy-ket mondatos gondolatok vannak felvesve.

Most epp zuhog odakinnt. 

A parkettan ulok a fal elott. Kezemben ceruza. Epp egy Massive Attack album megy. Millionyi gondolat zsong a fejemben, ahogy megprobalok koncentralni egyre: ennel tobbet nem is kivanhatnek.