2012. október 29., hétfő

élni, élni és élni


mi az igaz?
a szerelem, igaz?

ldsfjbgvlegerugfghferf szeretnék élni
azt mondod, tudom hogyan kell
azt mondom félek megtenni
megcsalok és megcsalnak

csókolok és imádok

mást és megint mást.

szeretek, mást és megint mást

a szerelmet soha nem keresem. ő talál engem. gyűlölöm ezért.

józan lennék?
korántsem. megrészegít az élet illata, s mint ijedt gyermek, húzódnék vissza anyám szoknyája mögé
csak hogy ne lássam és ne is értsem mi van odakinnt igazából.

ha pedig előmerészkedek... mint a vásott kölyök, török és zúzok, élvezettel használok mindent és mindenkit.

mert ez az élet! ez az élet. ez az élet?
gyűlölöm a hűséget
a szépséget
a csalfaságot
őrjítő, hogy nincs határ
hogy amikor kéne, semmi sem szab gátat nekem
hogy visszautasíthatatlan tudok lenni, ha úgy akarom
és amikor széttárja az élet ölelő karmait, te pedig két lábadat, undorral köpök ki.

megkaptam. nem kell már.

új játékszer kell.

törvényeket hozok, s értékrendet alkotok a semmiből  csak hogy aztán megcsaljam magamat és a légből kapott szabályokat.

nem élvezem, de megteszem

mert semmi sem köt le. semmi sem köt meg.

az őrület határán táncolni majdnem olyan jó móka, mint ahogy mondják

csak kár, hogy valódi.

elegem van a szabályokból. az elvárásokból. bolond és boldog életet akarok, ahol a szabály az hogy tilos szabályokat hozni.

és ezt senki, de senki nem akarja megérteni. sem elfogadni

kivéve

nincs egy kurva kivétel sem.

a szerelmed ne add nekem. se a figyelmed. se a szabáyaid. mind béklyó.

de ha látod amit én látok, ígérem hogy nem bántlak... soha

soha többet

Kb az alábbi szám alatt írtam. A zene görbülete kb megegyezik a poszt csapongásával:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése