Forrás

Lassan két éve, hogy két kollegina (bocsánat, utálom a szót, de ez a legjobb gyűjtőnév most) is bőszen ajánlgatja a Forrás c. filmet. Viki, mert szeretem a sci-fiket és Alma, mert szeretem Rachel Weiszt. Hölgyeim, köszönöm a noszogatást, most végre megnéztem; vélemény, filozofálgatás.

A forrás jó film. A legjobb benne az, hogy hagyja a nézőt gondolkodni, kibogozni a történet kusza fonalait. Néha talán túl szirupos is, és épphogy súrolja a túlcsordulás határát, bár nekem Pete Jackson Komfortos Mennyországa is tetszett...

Mi a különleges egy kopasz, fához suttogó Hugh Jackmanben, meg egy könnyes szemű Rachel Weiszben? Drámából Amerika már túl sokat is kreált, de most mégis tud újat mutatni. Még ha a történet kerete nem is nóvum, olyan atmoszférája van a Forrásnak, ami leülteti a nézőt... Nincs is kedvem kritikát írni róla. Szép, és kész.Clint Mansell a Rekviem egy álomértban már bizonyított, most is telitalálat:

Felbuzdulva az eredetiségén, gyors pillantást vetettem a rendező várható filmjeire:

The Wolverin
Robocop
Noah

És el is pattant a hócipőm, betelt a cérna, és elszakadt a húr. Ostoba rendezők, csináljátok meg az ikszedik folytatást, remake-et, mert többre nem telik sem a tehetségetekből sem az egyéniségetekből. De hagyjátok már meg nekünk azokat, akik még szeretnének mozit is csinálni, nem csak pénzt.

Jöhet a Forrás 2. :)

Beri Vervó

Tudom, hogy az utóbbi időben vagy nem írok semmit, vagy amit igen, az elfogadhatatlan szutyok, így hát talán elnézik, hogy nem lenne szívem megtörni a dicsfény övezte, büszke sorozatomat. 

Régen, nagyon régen, talán két éve is már, amikor úgy gondoltam, ha nagyon sokat iszom és a billentyűzet kellő közelségben van tétova kezeimhez, abból nagyon érdekes és tanulságos dolgok fognak születni. Az utóbbi időben csak annyi változott, hogy az alkohol és a betűk konstellációja megvált egymástól, és biztos távolságban folytatják pusztító tevékenységüket testemen és szellememen egyaránt.

Szóval, mielőtt végképp elkalandoznék érdektelen történetemtől még érdektelenebb történetek felé, elmondom, miért is akartam pár pillanatra nemes figyelmüket hívni. Fel. Ide. 

Gyakran előfordult, amikor az ital legnemesebbike (ti. bor) fátylat, mit fátylat, vastag takarót borított tudatomra, elkezdtem véletlenszerűen nyomkodni a billentyűket. Ez persze nem csak az ujjbegyek munkája volt, buzgón csapkodtam tenyérrel, ököllel, alkarral, sőt, néha fejjel is a betűket. Az olvasó riadalmára reagálva gyorsan hozzátenném: finom, kecses mozdulatok voltak ezek, mindenféle ártó szándék nélkül, csupán némi extrém alkotóvágyból származtathatóak. Hosszú percek teltek gondos püföléssel,  a bor áztatta torokból felszakadó, elégedett nyögések pedig bizarr, de izgató körítést adtak a nem mindennapi eseménynek.

Joggal vethetik fel: mi a ménkü értelme van ennek? No, ez időben nem egy regényen tevékenykedtem, hanem meglehet, kettőn is. De súlyos válság tépázta alkotói munkámat: a főszereplő neve az Istennek se' akart megmutatkozni. Napokon át vajúdtam, hogy megszülethessen A név, de rá kellett döbbennem: látszatterhességemből csupán undok szörnyszülötteket segíthetek a világra, így fordultam a fent kifejtett nemes metódushoz.

Nem sikerült. Akkor elbuktam. Megoszthatnám az összes sort, amit akkor leütöttem, de kétlem, hogy bármi szórakoztató lenne abban, hogy iusdbfvuovúőúvúeüvnnbnvnfojvfj (itt azért megjegyezném, valami neoavantgárd prózának még meg is felelhetne). A történet akkor véget ért, viszont ma  új fejezetet nyithatok. Humoros kedvemben, kortársaimmal folytatott csevegésem során (úgyis mint: csoportos Facebook-beszélgetés csopitársakkal) lustaságomban megemlítettem, hogy 

"vsodivfvöpoeirveorvperüőőőővsdnniherzogcsillaibwifvberivervőúerbúvre"

Az alábbi instrukcióval: egy tanár elbújt a betűk közt. keresd meg gyorsan! Mielőtt rámutatnánk az egyértelmű megfejtésre, időzzünk el a szöveg utolsó harmadán. Segítek: "berivervőúerbúvr". Adta magát, hogy az alternatív megoldás primitív feladványomra "Beri Vervő". És ez, kérem szépen, történelmi pillanat a véletlenszerű névalkotások (nem véletlenül) íratlan történetében. 

Beri Vervő neve viszont ostobán hangzik, és habár francia kiejtés szerint helyesen a fene tudja, hogy kéne írni, valamiféle angol-francia egyveleget kreáltam, és így látta meg a napvilágot Berry Vervaux (kis csalással tehát beri vervó). Berry nemesi származású férfiember, aki egy kicsit megkésett a jelenkorhoz képest, mind modorban, mind nyelvezetben, de azért valahol szeretetreméltó.

Balatony tehát nincs egyedül többé. Na, érthető már?

Kiköpnelek
egy rohadt erzes sem vagy
megis terrorizalsz.

nem szeretlek
megis letezel
elfelejtenelek
megis kisertesz

utallak amiert vagy s utallak
ego amiert lettel
szep es eros
önnös es figyelmetlen-

semmi mas
de a hajnal fenye
mast hoz,
pajtas

ragyogo kelyhet,
benne szerelem.

de te mint moho muvesz
tobbet kivansz;

s a szerelem elvesz...

Nem szeretem Christian Bale-t

Christian Bale-t, amióta világ a világ, és főleg, amióta színész, nem bírom elviselni. Hogy ne legyen a vád olyan megalapozatlan, rittyentek egy rövid posztot véleményem alátámasztására, ha a szakdolgozatomnak már amúgy is a végén járok. A fő teóriám az, hogy Bale csak olyan filmekben játszik, ahol érvényesülhet önimádata. Ebből azt is következtethetjük, hogy nem akar meghalni egyszer sem; és ha megnézzük a filmográfiáját, ez be is jön (helye-közel):

Amerikai pszichó (2000): Talán ez áll személyiségéhez legközelebb. A tökéletes külső egy idegbeteg személyiséget takar, és ez mintha a valóságban is igaz rá: a Terminátor 4 forgatásáról már jól ismerjük a felvételt, ahol egy szerencsétlen asszisztenssel kiabál perceken át.

A gépész (2004): Ez az a szerep, ahol a legközelebb áll Bale ahhoz, hogy egóját és méltóságát feladja, ezért mintha ki is lógna a listáról.

Batman filmek (2005-2012): Ezt ugye nem kell magyarázni? Ismét egy milliomos, elismert ember, aki bónuszban még szuperhősködik is, egója gyakorlatilag törhetetlen (és nem kifogás az sem, hogy ő egy "sötét lovag"; ki ne akarna Batman lenni?).

A tökéletes trükk (2006): Egy film, ahol úgy fest, a rövidebbet húzza végre Bale, Jackmanben pedig méltó legyőzőjére talál. Fel is akasztják, erre kiderül, hogy kettő van belőle. Én meg beledőlők a késembe. Ezt az embert nem lehet megölni a filmvásznon!

Terminátor: megváltás (2009): Egyre közelebb kerülünk a történelmi pillanathoz, de mégsem. John Connor megmenti a világot, végre halálosan megsebesül, de amikor elégedetten hátradőlnék, na ugye, meghalt Bale, kap egy szívet a spanjától.

A harcos (2010): Legkevésbé ellenszenves figurája amióta színészkedik, de mellékszereplőként nyúlja le a filmet a forgatókönyvtől és a főszereplő Mark Wahlbergtől. Ez persze csak részben fakad az önimádatából. Meghalnia itt  nem kell.

Nem tudom, soroljam-e még. Tehetségét a hülye akarná megkérdőjelezni, de kb. úgy vagyok vele, mint Tarantinóval: persze, istenadta meg anyámkínja, de nincs benne elég alázat ahhoz, hogy a közönségért éljen. Ezért csak magáért játszik, fogy le, hízik, stb. Hátha Nolan megöli a Batman záróepizódjában.