2011. szeptember 30., péntek

Véres minden®

Ti csináltatok anno videójátékot papíron? Minden gomb, ellenség, hős, pálya megrajzolva, majd végig kell játszani. Én imádtam elütni ezekkel az időmet, a minap pedig azt láttam, hogy öcsém is megtalálta magának a játékrajzolás nemes művészetét.

A PSP-hez hasonlatos papírdarab két részből áll össze, s az illesztések közt van egy apró rés. A lemezeknek. Bizony, a kicsi papírfecnik a játékkorongok, azokat kell berakni, ha használni akarjuk őket. A legjobb dolog, hogy mindegyiknek címe van, ezért a mai poszt. A helyesírás autentikus.

1. A Föld leromborása
2. A zombik a katonák ellen
3. A 100. adik idő
4. A temető
5. A Hóld leromborása
6. Véres minden®
7. Sikojok tengere

Nem ér nevetni! Üzenet ez a fejlesztőknek: "hahó, tudom ám hogy a puccos játéknevek mögött annyi a lényeg, hogy "Véres minden".
Megyek is játszani.

2011. szeptember 21., szerda

Méltó búcsú- feloszlott az R.E.M.

Könnyedén mondhatom- életem egyik meghatározó együttese volt. Pedig nem vagyok se zenész, se kritikus, csak közönség. Árulkodó jel, hogy a számomra mágikus R-klub egyik alappillére volt az R.E.M. (olyanok mellett, mint az RHCP, Radiohead, RATM, sőt, Rmanu Chao) már ősidők óta. Jellegzetes, emlékezetes számokkal rovom most le tiszteletem előttük.

1. Wicked Game (Chris Isaak cover, 1995)

A Jóbarátokban volt egy jelenet, ahol Ross félrelépett "Xerox girl"-el. Amikor Rachel rájött a dologra, ez a zene szólt, de nekem még évekbe telt, mire rájöttem, mi is volt, amit akkor hallottam. Az alábbi nem az eredeti verzió, ezért (nem) szeretjük a youtube-ot.



2. Man on the Moon (1992)

A humorista Andy Kaufmann tragikomikus életét feldolgozó, azonos nevű film betétdala. A legszebb az egészben, hogy a filmet végignézve, a setlist alatt csendült fel a nóta, és nekem csak akkor esett le a kapcsolat a szám (szöveg) és a film közt.



3. The outsiders (2004)

Ez már gimis élmény, imádott angol óráink egyikén dalszöveg felismeréssel trenírozta tanárnő a csoportot, és ezt a számot rakta be. Számomra az utolsó meghatározó R.E.M. dalok egyike; anyját a youtubenak meg a szerzői jogoknak.



+1 A google kedvéért.

Low (1991)

Az egyik valaha volt legjobb R.E.M dal, mind zenében, mind szövegben. Flo-Rida elbújhat szégyenében, hogy azonos című "dalt" "komponált".





Obama cipője


A postaládába beejtett szóróanyagok ritkán okoznak derűs pillanatokat, ez alól kivételt jelent a "Trend magazin", ami különféle cipőket kínál az óvatlan hazaérkezőnek. Hogy ez miért érdekes? Hát ezért itt:

A cucc egyébként német származású; nem tudom, a demokraták és/ vagy Obama talált betöltetni kívánt piaci rést a német cipőpiacon, de valljuk meg, ez elég viccesen fest. Nem is beszélve a zöld "O" betűről, ami akár egyszerre simulás az ország népszerű zöld pártjához.

De hogy ne tegyem teljesen érdektelenné és értéktelenné a posztot, gyorsan csatolok egy rövidke eszmefuttatást.

Képben vagytok a palesztinok ENSZ kérelméről?
Lényegében annyit kell tudni, hogy a nem létező palesztin államot nemzetközi és Izraellel kötött egyezmények közt lavírozva (na jó, néha keresztül) államként ismernék el, amivel nem teljes jogú, de pl. Vatikánhoz hasonló résztvevője lehetne a szervezetnek.

Ehhez persze a Biztonsági Tanács mind a 15 tagjának jóváhagyása kell, csakhogy ha egyország is megvétózza, a kérelem ugrott, és a palesztinok folytathatják szélmalomharcukat.

Vagy mégsem?

A helyzet ugyanis a következő: Amerika kijelentette, hogy ők bizony elutasítják a palesztinok indítványát, ezt a döntést azonban -nem véletlenül- nagy vita előzte meg a kormány berkein belül. Ez azonban nem segítene az USA amúgy sem felhőtlen viszonyán az arab világgal. Viszont ellenkező esetben (vagyis az USA jóváhagyása során) Izrael joggal gondolhatná, hogy szövetségese derekasan átvágta a palánkon, és imígyen a Közel-Keletre néző, jól bejáratott talpalatnyi földje is veszélybe kerülne a nagyhatalomnak.

Nem könnyű a helyzet, ráadásul ha minden igaz, a 15 BT-tag közül 9 (köztük Kína és Oroszország) támogatni fogja a palesztinokat, így amazok az USA vétóját joggal -és kajánul- aposztrofálhatják mint a "palesztin autonómia legfőbb gátlója"; ez pedig már világméretű ellentétek szíthat nagyhatalmak közt.

És egy végső elem, ami tovább árnyalja az amúgy is bonyolult képet. Törökország nyitogatja csipás szemét, felszámolja a hadsereg befolyását, és erős marokkal ragadja meg a golyóját az arab tavasz után gyengén maradt államoknak. Persze csak diplomáciai mogyorózásról van szó, "gyere és legyél a szövetségesem, amíg szépen mondom" stílusban.

Izrael viszont keményebb szorítást kap.

Erdogan elnök ugyanis - a tavalyi segélyflotta- incidensre hivatkozva, ami 9 török halálát okozta- kijelentette, ha Izrael nem kér bocsánatot ill. kompenzálja az elhunytak családjait, az bizony a két ország viszonyának elmérgesedéséhez fog vezetni.

Ennél mondvacsináltabb okot még a Blikk sem szerválna, hogy bemocskolja Győzikét. Egyszerűbben: Izrael jót derült a dolgon, mire a törökök kiutasították a nagykövetet Ankarából, felfüggesztettek számos kereskedelmi kapcsolatukat, majd kijelentették: a következő segélyflottilla már török zászló alatt hajózik Gázába. Ja, török hadihajókkal.

Szóval: az USA, bár amióta beletenyerelt a közel-keleti forró pitébe, folyamatosan megégette a kezét, most került csak igazán kellemetlen helyzetbe. Az arab világ amúgy sem kedveli annyira, a palesztinok kérelmét vétózva pedig bizonyára divat lesz az utolsó tégláig lebontani mindegyik KFC épületét. És mindeközben az ENSZ második legerősebb és legnagyobb hadserege csöndben besétál a térségbe, térdre borítja az országokat, és Palesztina mellé áll. Szegény USA!

Lehet, hogy Obamának inkább tényleg cipőboltot kellett volna felfuttatnia.


2011. szeptember 19., hétfő

Vigyázz a fejedre (nem)

Úgy látszik, a mai tv2 híradója teljesen megvadult. A fára mászó macska esete csak nevetséges, de a fejünkre hulló űrsikló darabjai, és a hozzá csatolt hisztériakeltés már nem vicc.

Habár a megszólaltatott szakértő semmit nem mond a fenyegetettségtől, s a riporter is hangsúlyozza: igen kicsi az esély hogy emberre zuhanjon akár egy darab is, a felkonf töretlenül nyomja a sót: "nem tud elolvadni; kilós izzó fémdarab csapódna be;akár Magyarországra is zuhanhat".

Talán még valaki emlékszik arra, amikor a nagymúltú MIR űrállomás jutott hasonló sorsra. Egy gyorsétterem-lánc még egy hatalmas, úszó céltáblát is kiküldött a Csendes- óceán közepére, és azt ígérték, hogyha egy darab is eltalálja, akkor egy napig ingyen adják egyik szendvicsüket.

Nyilván mellé ment minden darab, de a célpont száz kilométeres körzetében potyogtak be csendbe, a bulvár újságírók nagy bánatára persze. A történelem egyébként eddig egy végzetes esetről tud: 1911- ben állítólag egy kutyát csapott agyon egy meteorit darab. Emellett nem árt megjegyezni, hogy a népszerű (amúgy valós) városi legenda, miszerint a repülőgépek wc-tartályából kiejtett fagyasztott ürülék már ölt embert, némileg reálisabb, és hát valljuk be, mulatságosabb is.

Szóval, 1911 óta úgy gondolom, hogy az űrkutatás nemhogy létrejött, de eleget is fejlődött ahhoz, hogy helye-közel ki tudja számolni egy roncs pályáját és becsapódási helyét. Mint ahogy az eddig minden alkalommal történt.

Persze érthető, hogy a műsorszerkesztőnek megéri az idézett 1 a 3000- hez (szintén hasraütésszagú) esély, hogy lehozza a riportot a dologról: ha bejön, nagyot kaszálhat egy "ugyemegmondtaatévékettő" típusú ujjongással, ha nem, akkor oda se neki, nem ez volt, és nem is ez lesz a legnagyobb kamu a csatorna történetében.

Aztán ha az ő fejére esne...

Mivé lettél, index?



Katt a képre, mindenki tanulmányozza rendesen az éles részét ennek az igen vicces és egyben tanulságos snapshotnak. Azok a találgatások, amik az index lassú, de biztos változásáról szóltak (lásd Uj Péter, Bede és Tóta W. távozása) végül eléggé egyértelműsödni látszottak a Kreatív cikke nyomán, egy ideje pedig konkrét jelek mutatták (ld pl fent), hogy valami más. Igaz a cikk a kormánypártiságot emlegeti, én meg itt a bulvárra hozok példát, de egykutya: egyik változás sem fogadható ujjongással.

Külön kedvencem a "Kettészakadt az ország - Nyugaton csak 16 fok van, másutt nyárias az idő" cím.

2011. szeptember 18., vasárnap

Édes-savanyú kínai, etióp módra

2 millió etióp lakos áttelepítéséről dönthet a kínai kormány az elkövetkező héten. Ahogy azt az index fotóriportjában láthattuk, egy közel két millió fő befogadására alkalmas lakótelep áll szinte üresen Ordos városa mellett. Most úgy tűnik, mégsem marad sokáig lakatlan a vidék: etiópok százezrei költözhetnek a lakásokba.

Vegyes érzelmekkel reagáltak a kínai lakosok
- Éppen a napi híreket olvastam, amikor ráleltem a fotóriportra. Hihetetlen, hogy egy nagyvárosnyi épület áll lakatlanul!- méltatlankodott Meles Zenawi miniszterelnök.- Rövid tanakodás után táviratoztunk a kínai kormánynak, hogy lenne egy nagyszerű ajánlatunk a számukra. A többi azóta már történelem.- mondta Zenawi.
A miniszterelnök elképzelése szerint közel két millió szerencsés etióp lakost költöztetnének be Ordos városába 2012 januárjában. Értesüléseink szerint a tervezet ezen részét mindkét érintett szívesen fogadja, de vannak bizonyos paragrafusok, amikben nehezebb lesz megtalálni a közös nevezőt.

Wen Jiabao, a Kínai Népköztársaság elnöke kifogásolhatónak találta azt a bekezdést, ami az etióp lakosok élelmezését illetné. A tervek szerint ugyanis a már a városban élő kb. 200 ezer kínai lakos lenne az afrikaiak tápláléka. Zenawi tréfásan megjegyezte, hogy így új értelmet nyerhetne a "leugrok egy kis kínaiért" szófordulat.

Sokan már most szívesen költöznének

Zenawi tervei meglehetősen ambivalens érzelmeket váltott ki a világ közvéleményéből. A legtöbb emberjogi szervezet tiltakozik, de vannak szakértők, akik megfontolnák a tervezet kannibalisztikus kitételeit is. Steve Murdock neves demográfus szerint "win-win" helyzet áll elő. Ahogy Murdock látja, két millió etiópnak jelentősen javulhatnak az életkörülményeik, reményt adva az amúgy gazdaságilag szenvedő államuknak. Emellett a kínaiaknak egyrészt nem kell, hogy főjön a fejük a város benépesítésével, és olcsó munkaerőhöz is juthatnak. Ráadásul a túlnépesedés ütemét is lassíthatná a kínai állampolgárok melegételként való szervírozása.

A selejtes, de húsos egyedek kerülének elsőként sorra

Meglepő módon maguk a kínai lakosok támogatják leginkább a tervezetet. - Ha a Népköztársaság megköveteli, mi készen állunk feláldozni magunkat.- nyilatkozta örömmel Li Jung Po, aki egyike azoknak, akik az indítvány elfogadása után előbb- utóbb az etiópok étlapján végeznék. Djemba Ghaouri ismert etióp publicista azonban kételkedik az ötlet sikerességében. - Semmi kedvem nincs sok ezer kilométerre a hazámtól kicsi, sárga embereket ropogtatni. Ha mindenképpen kordában akarják tartani a népszaporulatukat, deportálják ide a lakosaikat! És különben is, mi van, ha nem is finomak? - tette fel a költői kérdést Ghaouri.

Hamarosan élettel telivé válhat a kísértetváros

Persze a tervezet sok egyéb kérdést is felvet, melyek eleddig megválaszolatlanok maradtak.Senki sem tudja például, milyen szisztéma szerint választanák ki a két millió szerencsést, ki fizetné az utazásukat, illetve milyen körettel ehetnék a kínait. Ezekre és más, hasonlóan égető kérdésekre vélhetően választ kapunk a jövő hét folyamán, amikor is a kínai kormány napirenden kívül tárgyalja meg az etióp telepesek kérdését.

2011. szeptember 3., szombat

Két perzsa


Még az utazós blogon (www.torokmez.blog.hu) ígértem valamikor, hogy az iráni túrához némi kiegészítést utólag írok. Egy kis késésben vagyok, ez tény (hihetetlen, de már négy hónapja, hogy ott jártunk), ezért most egy apró adalékkal színezem utólag a két hetes kalandot.

Shiraz, végállomás: haza kell indulnuk, hogy időben megérkezzünk Trabzonba. A buszpályaudvarra taxi visz minket, ez Iránban igen olcsó. A sofőr egy fiatal srác, nagyon izgatott, látva a fura arcokat. "Picture, picture" mondja tört angolsággal. Előveszem a fényképezőgém, nem igazán értve, mit is akar. "No, no, picture!" hát az istenit, mire gondolsz akkor? Erre elneveti magát, és elővesz két igazolványképet a kesztyűtartóból:


"Wife, me", no, így már érthető! Valamiféle csoda folytán nekem is akad egy utolsó igazolványkép, előre is adom neki, mire ő vidáman puszit nyom rá, majd berakja a felesége, meg a gyerekei képe mellé.

Olyan furcsa, és mégis természetes volt az egész helyzet, hogy még egy "bye"-t is elfelejtettünk odadobni neki, amikor elhajtott.