Habár a megszólaltatott szakértő semmit nem mond a fenyegetettségtől, s a riporter is hangsúlyozza: igen kicsi az esély hogy emberre zuhanjon akár egy darab is, a felkonf töretlenül nyomja a sót: "nem tud elolvadni; kilós izzó fémdarab csapódna be;akár Magyarországra is zuhanhat".
Talán még valaki emlékszik arra, amikor a nagymúltú MIR űrállomás jutott hasonló sorsra. Egy gyorsétterem-lánc még egy hatalmas, úszó céltáblát is kiküldött a Csendes- óceán közepére, és azt ígérték, hogyha egy darab is eltalálja, akkor egy napig ingyen adják egyik szendvicsüket.
Nyilván mellé ment minden darab, de a célpont száz kilométeres körzetében potyogtak be csendbe, a bulvár újságírók nagy bánatára persze. A történelem egyébként eddig egy végzetes esetről tud: 1911- ben állítólag egy kutyát csapott agyon egy meteorit darab. Emellett nem árt megjegyezni, hogy a népszerű (amúgy valós) városi legenda, miszerint a repülőgépek wc-tartályából kiejtett fagyasztott ürülék már ölt embert, némileg reálisabb, és hát valljuk be, mulatságosabb is.
Szóval, 1911 óta úgy gondolom, hogy az űrkutatás nemhogy létrejött, de eleget is fejlődött ahhoz, hogy helye-közel ki tudja számolni egy roncs pályáját és becsapódási helyét. Mint ahogy az eddig minden alkalommal történt.
Persze érthető, hogy a műsorszerkesztőnek megéri az idézett 1 a 3000- hez (szintén hasraütésszagú) esély, hogy lehozza a riportot a dologról: ha bejön, nagyot kaszálhat egy "ugyemegmondtaatévékettő" típusú ujjongással, ha nem, akkor oda se neki, nem ez volt, és nem is ez lesz a legnagyobb kamu a csatorna történetében.
Aztán ha az ő fejére esne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése