tizenöt másodperc az élet. most éppen az én életem tizenöt másodpercen múlik.
tizenöt másodperc alatt
csókot lehelsz
vízet kérsz
itt sajnos nincs- veszek egy pólót
nem találok pólót.
jó lesz a gatya is
mosolyogva tántorgok ki a fürdőszobába felfrissülni, mert az iménti orgazmus képen törölt vaskos öklével, és most rám van írva, minden arcvonásom kéjes, tettetett szenvedéssel üvölti, hogy heló! mi elég jól vagyunk, legalábbis jobban mint a gazdánk, aki az iménti aktusban is a mögöttes tartalmat keresi. pedig ebben nincs semmi bonyolult:
lerohant, és tíz perc alatt végzett velem.
nincs ebben semmi romantika.
akkor meg minek keresni?
mit is keresek?
vizes pohár.
megvan. megtöltöm csapvízzel, ügyelve, hogy közben ne találkozzon tükörképem szempárja a sajátommal.
fújok egyet, gyerünk hát! szomjas szegény.
villámlik odakint, ahogy benyomom az ajtót.
elaludt.
vállat vonok és
kortyolok egyet a pohárból, meg még egyet. nem akarom felkelteni, mert fáradt lennék az ismétléshez.
én viszont furcsamód felébredtem.
ománon gondolkodom és a phd-n.
a küldetéstudat jelentéktelen, de mégis kiemelt szerepén.
találtam bort; rímel a vízzel.
tizenöt másodperc az élet, se több, se kevesebb.
