2012. augusztus 14., kedd

23 felé

Amikor az ember nem hisz a sorsban, folyamatosan úgy fest, konfrontálódik vele. Ha kijelenti: nincs sors, majd azért is átugrik a szakadékon, juszt is szörnyethal. Ha átfutna az autók közt, de határozatlan, "úgyis megállnak egyszer", fix hogy elcsapják, hogy még kanállal se lehessen összekotorni. Ha pedig kimegy külföldre dolgozni, egyértelmű, hogy magánéleti, egészségügyi és monetáris válságba kerül (kérem a gazdász ismerőseim elismerő bólogatását).

A determinista most azt mondaná: ezek azért történnek, mert nem szabad kimenned. Jelként kell felfogni a sok negatív eseményt, és visszakozni. Nyilván, véletlen szimbóluma tetoválva a csuklóra ide vagy oda, a seregnyi ellenérv elkeseríti az embert a fontos döntések kapujában.

Hát az annyát a deterministáknak!

Illik is indokolni a véleményt. Tessék parancsolni:

Péter friss diplomásként Törökországba készült. Nyelvtanárnak vették fel. Az indulás előtt azonban egészsége romlani kezdett, plusz kiadások is jelentkeztek, így végül lemondta a jegyét, s otthon maradt. Fél évig tengődött a magyar fővárosban, mire elkezdett dolgozni. A török barátnő otthagyta, perspektíva híján; testi épsége viszont helyreállt, jól keresett, és hamarosan szerelmes lett ismét. És boldog.

A determinista itt azt mondaná: "jó, hogy itthon maradt Péter, különben nem keresne most jól, és nem lenne szerelmes. Jó döntést hozott."

Én viszont azt mondom, a determinista csak egy életvonalat vizsgál. Nem tételezi fel, hogyha Péter mégis vállalja a kockázatokat és kiutazik, hova lyukad ki. Nem látja, hogy kikkel barátkozik össze, kikbe lesz szerelmes, kikkel szeretkezik, kiket gyűlöl. Nem látja, mit lát s merre jár; nem látja, hogy a rizikós életút akár több lehetőséggel is kecsegtethetne. Mert korlátolt (csak egy sith gondolkozik végletekben höhö).

Bő féléve, hogy egy hasonló kesergős poszt alá <ismeretlen> biggyesztette a következő kommentet:
"növessz golyókat. a "nagybetűs élet" közhely. az életben hozott döntések súlyát sokszor túlspilázzák. az embernek saját hibákat kell elkövetnie, hogy megtanuljon talpra állni. ugyanis van, hogy az utcán szerzett tudás többet ér, mint egy diploma. saját példát hozok. sose szerettem padban ülni, aránylag hamar kiutaztam svájcba. betanított munkásként dolgoztam feketén. azóta a negyedik munkahelyemen vagyok, bejelentve. forintba átszámolva 700 000-re jön ki a fizetés. meg vagyok elégedve a jelenlegi helyzetemmel.. de mi kellett ahhoz, hogy ide eljussak? megtanulni talpra állni egy pofára esés után. ergo menj! ha minden lépés előtt megtorpansz, az út feléig se jutsz el.

Ennél jobban nem is tudnám befejezni. Holnapután megyek ki, és öt nap múlva ilyenkor a szülinapi bort/pálinkát/rakit Isztambul utcáin fogom élvezni.

Ja, amúgy közben ez ment:



1 megjegyzés:

  1. Az még rendben van, hogy a determinista azt mondaná: a fogfájás és a pénzhiány miatt maradt otthon, de a többi csak puszta spekuláció. Alakulhatott volna a képzeletbeli sorsod rosszul is; akkor is azt mondta volna, hogy jól döntöttél?
    Na mindegy, az anyukád szerint jól döntöttél, ha ez számít egy képzeletbeli determinista ellenében.
    Egyébként nem kéne ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani a fogfájásnak és a pénzhiánynak: ez elég sűrűn fordult veled elő eddig is:-)

    VálaszTörlés