Trükk

Nem tudom, vagy nem akarom látni

Kikelni az ágyból kábé olyan örömteli volt mint anyámból kibújni. Igaz sokra nem emlékszem belőle, mindenki el tudja képzelni, milyen fájdalmas dolog is lehetett. Mármint felkelni. Szóval kikászálódtam, mert ki kellett. Huszonnégy éve a szülészorvos segített világra, de most csak Ákos miatt másztam ki ágyikómból. Félreértés ne essék, teljesen heteroszexuális vagyok, Ákos csak a rendezőm. És egy náci. Ezt úgy tessék érteni, hogy majdnem olyan kegyetlenséggel parancsol ki az ágyamból, mint anno Kovács doktor anyám méhéből. Hazudtam, nem is Kovács doktornak hívták, de úgyis mindenki elhiszi. Nem lényeg. Szóval Ákos miatt másztam ki szobám méhéből. 

Mert Ákos egy náci. Nem kiabál, nem üvölt, ő inkább az a csendes fajta náci. Vastagkeretes szemüvege szigszalaggal van rögzítve. Ebben nincs semmi kivetnivaló, csak gondoltam elmesélem hogy néz ki. Szakálla is van, ez már kicsit nyomasztóbb hatással van az összképre. Szinte kiabál velem az arcszőrzete: "Még egyszer", "Befogod", "Jó újra bazmeg". Aztán ott van ez az echte bölcsész szerkója, és még engem frocliz a Mizser hogy bölcsész vagyok, nahát Mizsukám te még nem láttad az Ákost! Mert ő aztán bölcsész. Árad a drapp pulóveréből és hanyagul lógó gatyókájából hogy kurvára élvezi a helyzetet. Ő rendez, én meg pitizek. 

Félreértés ne essék, Ákos mindezek ellenére jó gyerek. De hát valakit okolni kell az alváshiányért, nemde? Meg biciklidefektért? A nadrágszakadásért? Meg az éjjel kettőtől háromig szakadt nacóval betonon heverészésért? Várj... mit is akartam kihozni ebből a posztból? Tudja a franc.

Inkább csináljatok nekem egy kávét.