2014. március 6., csütörtök

Megvetett szavak

Folytatva a pszeudó-irodalomórát, elhatároztam hogy összegyűjtöm azokat a szavakat, amelyeket valamilyen okból nem szeretek papírra vetni. Mindig is rágódtam, milyen helye van az obszcenitásnak az irodalomban, és valószínűleg rágódni is fogok még egy darabig; egyes szavakat viszont egyszerűen nem vagyok hajlandó bepötyögni. Ezen szavaknak meglehet a helye más kezei alatt, de én talál túl nemesnek tartom a szóvetés művészetét. Vagy csak maradi, avitt köcsög vagyok. Viszont olyat nem fogtok olvasni tőlem, hogy...

Bármilyen jelző, segédige + fasz, pina: Ne már. Ez nem nyers erő vagy szókimondó érzelgés. Valamikor olvastam egy blogposztot, punciízű nyál volt a címe. Fúj.

Kúr, dug és baszik: Ejnye, na. NA.

Geci: Alattomos, sunyi szó.

Szopás: Csak ezt ne, geci...

Fanszőr: Eleve a szó kimondva. Mint valami rajongó szőrszál.

Ánuszrózsa: A lehető legbizarrabb testrész + virág kombó. Lefogadom hogy a nyelvújítók fetisiszta vonala követte el. Ánuszliliom? Ánuszmargaréta? Ánuszvirág?

Oké, letudtuk a kötelező részt. Most jöjjenek a többiek: fura, visszataszító tagjai a magyar szókincsnek. Vagy leginkább csak azok a szavak, amelyektől kiráz a hideg. Biztos ezt duruzsolta anyukám a fülembe babakoromban.

Málé: Tudom, ez nem obszcén. Pedig legalább olyan alattomos mint a geci. Csak úgy szétcsúszik az ember kezei közt. Málé.

Zsibvásár: Mi az a zsib? És mért kéne vásárt rendezni neki? Tudom, mindenki zsibong (szia, te vagy a következő a listán), de megfosztva a toldaléktól a zsib egy undok, harcias ízeltlábúra emlékeztet.

Zsír: Ez a szó rendben van, mert tökéletesen leírja, mit is jelent. Pont ezért undorító. Zsíros haj, zsíros bőr, zsíroskenyér, zsiradék, zsírkréta, zsírleszívás, zsiratófal, zsiráf, zsirály, elég.

Háj: Nekem semmi bajom sincs magával a fogalommal. Nem kötekedni akarok a kövérekkel, egyszerűen ez a két szó alakilag randa. Minden hájjal megkent! Ez mégis hogy hangzik? Mégis miért kenegetnének engem hájjal? Elszaladnék, kenegessék magukat.

Korpás: Alapvetően nem kötekednék, na de neveznek nem egy pékárut is korpásnak. Korpásnak! Mégis hogy kerül bele a korpa a zsemlébe? Dagasztás közben? Egy kamasz pékfiú belerázza hosszú fürtjeit a tésztába? Étvágygerjesztőként ajánlanék egy google képek keresést a szóra.

Zsombék: Mi a bajom a zs betűvel, de most komolyan? És kik azok a zsombék? Úgy képzelem, a zsomb valamiféle intelligens, agresszív domb lehet, szoros közösségekbe rendeződve. Ami még rosszabb: apám szerint az arcszőrzetem zsombékosan nő.

Elég. Most mondjatok ti.


2 megjegyzés:

  1. - egyiket sem duruzsoltam a füledbe gyerekkorodban, de ezek szerint szerinted bármilyen neked nem tetsző szó mögött az általam elkövetett gyermekkori bántalmazásod áll;
    - Eredet [zsibvásár < zsib(ong) + középmagyar: zsidóvásár (lármás vásár, gyülekezet) összevonása < zsidó + vásár];
    - Még a kutyatémához kapcsolódik, hogy eljutni ezekre a szabbatokra (ördögi orgiákra) nem volt egyszerű hiszen be kellett kenekedni mindenféle zsírral, hájjal példának okáért kutyahájjal. A "kutyazsírral kenekszik" rossz embert jelentett Kiskunhalas környékén, egyéb vidékeken pedig a "kutyazsírral van megkenve" szólást a zsugori, ravasz emberre használták és használjuk ma is, mint minden hájjal megkent alak, azaz aki ért mindenféle huncutsághoz, gonoszsághoz;
    - A korpa a gabonafélék őrlésekor keletkező melléktermék. Leginkább terméshéj- (pericarpium) és csírarészekből, aleuronszemcsékből (a raktározó szövetekben előforduló fehérjeszemecske) és az ezekhez tapadt lisztből áll;
    - a Zs.-sás v. sudar-sás (Cares stricta) különálló kévéi, melyek Alföldünkön a mocsaras fenéken ezrével mintegy méter magasságu oszlopok emelkednek. A Zs. alsó része a vizben van s már az elhalt gyökerek, levelek és szárak hulladékából keletkezett barna turfás szövedék, a teteje folyton nő és nő és a taracktalan Carex stricta éles levelei és szára mint szép zöld üstök koronázzák s gyakran csak ez emelkedik ki a viz tükréből;
    - áru;
    - fel vagyok háborodva.

    VálaszTörlés