Hogy nyúljak hozzád?
te kristályka
te kis üvegfiola
üres persze, de azért törékeny
mindenféle tüskét növesztettél, te buta, mintha nem lenne elég hogy egy fuvallat összeroppantson
szóval egy kis üveg valamicske vagy, nem is kristály. a kristály lehet kemény is
te csak üveg vagy
csillogsz, villogsz, na jó, szép is vagy egy kicsit
eljátszok a gondolattal, milyen lenne kézbe venni, megtartani, nézegetni minden oldalról,
hogy a tüskék engem se szúrjanak, de ne is törjenek le
persze nem lehet, miért is lehetne, aki téged kitalált, bolond volt, mert csak ígérni tudott de adni nem, aztán tessék, nesze, kezembe vennélek erre bazdmeg, hát nem összetörsz?
kérem a panaszkönyvet, ha már nem vagy garanciális, te szaros kis fiola, te bóvli, te üveg,
törjél millió darabra,
zuhanj a dunába és csiszoljon téged a víz simára, simára mint amilyennek hittelek, aztán meg keveredj kagylók közé a homokba,
találjon meg egy kisgyerek, és érdeklődve vegyen kezébe, nézzen át rajtad
és lássa az ígéret halovány pisla fényét,
aztán jöjjön oda az apja, ragadjon meg és hajítson vissza, miközben utánad kiáltja:
üveggel nem játszunk fiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése