Angolóra és Minecraft

Török diáknak valamit angolul magyarázni úgy, hogy elsőre megértse, életem legnagyobb kihívása a főiskolai integrál-számítások és a Nalan féle pofára ejtés óta. Pedig bevetek én mindent: rajzokkal, túlzó mimikával és testbeszéddel csinálok bohócot magamból, csak hogy végre megértse a kis Barış is, mit is jelent hogy disgusting, vagy hogy irregular verb. A teljes csődöt jelenti, ha az egyetlen diák, aki megért, egyszerűen lefordítja a pajtásainak a szót, amiért perceken át vért izzadtam. Vannak azonban kivételes esetek, ahol a nebuló leleményessége menti meg a napot; ilyen a következő sztori is.

Szituációs gyakorlat, középiskolások. "Mit vinnél magaddal ha eltévednél...", a feladat: listázni minél több tárgyat amely hasznos lehet pl. a Szaharában, vagy egy zombi apokalipszisben (utóbbi közönségkedvenc). Az ilyen típusú gyakorlatok a legnehezebbek, mert a diák minden szót tud törökül, de jó eséllyel fogalma sincs az angol megfelelőjéről. Így neki kell körülírnia, nekem meg kitalálnom (tulajdonképpen nem is angolt tanítok, hanem főállásban activityzek).

Szóval, a srác körülírja a szót vagy hatszor, még egy tucatszor, egyre hangosabban elismétli a szót törökül (mintha a decibel-különbség megértetné velem), de ötletem sincs, mi az. Erre azt mondja (rétegpoén jön, bocs) Tícsör, Minecraft!, majd ahogy azt illik, elmutogatja iron, iron, iron, iron, redstone in the middle. Képpel:

Na, megvan? Persze hogy iránytű (compass)! Én nagyjából fél percig szakadok, de sajna csak a srácok meg én érthetjük a poént. 

A fiúk többsége a fiatalabbak közül egyébként megszállott rajongója a játéknak, és ugyanazt fedezem fel, ami engem is segített a nyelvtanulásban anno: sokkal gazdagabb a szókincse azoknak, akik napi 3-4 órát legalább eltöltenek a gép előtt, és már a 12-13 éveseknek is ijesztően jó a kiejtésük, miközben a nyelvtanuk megmarad csapnivalónak.

Bárhogy is legyen, aki ennél jobban eltudja magyarázni, mi az az iránytű, az jelentkezzen!