élni, élni és élni

mi az igaz?
a szerelem, igaz?

ldsfjbgvlegerugfghferf szeretnék élni
azt mondod, tudom hogyan kell
azt mondom félek megtenni
megcsalok és megcsalnak

csókolok és imádok

mást és megint mást.

szeretek, mást és megint mást

a szerelmet soha nem keresem. ő talál engem. gyűlölöm ezért.

józan lennék?
korántsem. megrészegít az élet illata, s mint ijedt gyermek, húzódnék vissza anyám szoknyája mögé
csak hogy ne lássam és ne is értsem mi van odakinnt igazából.

ha pedig előmerészkedek... mint a vásott kölyök, török és zúzok, élvezettel használok mindent és mindenkit.

mert ez az élet! ez az élet. ez az élet?
gyűlölöm a hűséget
a szépséget
a csalfaságot
őrjítő, hogy nincs határ
hogy amikor kéne, semmi sem szab gátat nekem
hogy visszautasíthatatlan tudok lenni, ha úgy akarom
és amikor széttárja az élet ölelő karmait, te pedig két lábadat, undorral köpök ki.

megkaptam. nem kell már.

új játékszer kell.

törvényeket hozok, s értékrendet alkotok a semmiből  csak hogy aztán megcsaljam magamat és a légből kapott szabályokat.

nem élvezem, de megteszem

mert semmi sem köt le. semmi sem köt meg.

az őrület határán táncolni majdnem olyan jó móka, mint ahogy mondják

csak kár, hogy valódi.

elegem van a szabályokból. az elvárásokból. bolond és boldog életet akarok, ahol a szabály az hogy tilos szabályokat hozni.

és ezt senki, de senki nem akarja megérteni. sem elfogadni

kivéve

nincs egy kurva kivétel sem.

a szerelmed ne add nekem. se a figyelmed. se a szabáyaid. mind béklyó.

de ha látod amit én látok, ígérem hogy nem bántlak... soha

soha többet

Kb az alábbi szám alatt írtam. A zene görbülete kb megegyezik a poszt csapongásával:

Hazudtam

Az életünket hazugságokból építjük.
A habarcs: önámítás, önzés, komfortérzet.

Hazudtam bő fél évig. Az nem olyan sok.

Hazudtam magamnak leginkább. Másoknak is gyakran, de a legtöbbet magamnak.

Hazudtam mikor szeretni véltem Nalant.

Hazudtam amikor kitartottam mellette.

Hazudtam amikor más barátsága nem érdekelt.

Hazudtam mikor azt mondtam: más nő nem érdekel.

Hazudtam amikor azt állítottam- megbocsátom magamnak a sok hibát, amit felhalmoztam.

Hazudtam valószínűleg neked is.

Senkinek nem kellett megbocsátanom. Csak magamnak.

De nem megy.

Az őszinteség már nem veszélyeztetett faj többé világomban. Kiirtottam.

És a sok panasz, ami számat elhagyja... is hazugság. A hazugság miatt hazudok ismét, s így tűnök el azok útvesztőjében.

És nincs varázs, amitől az igazság előbukkan. Nincs jótündér, hogy utat mutasson. Csak Én. Már Te sem vagy, Mi sem vagyunk. És ennél pokolibb igazság nincs a Földön.

Mero artatlansag, mi?

Igy erzem magam amikor belevagok valami nagyvonalu dologba, pl. mielott kiutaztam volna Torokorszagba. Vagy amikor elhittem hogy mukodni fog a dolog egy torok novel:

A pofaraesesek, csalodasok sora, onertekelesi problemak es egyeb lelki utvesztok utan azonban kb. igy erzem magam:

De a vegen ugyis ismet visszakapcsolok pajkosba, a huncutkodas pedig kezdodik elolrol. Jo?

Vilag noi, reszkessetek.

Irtak nekem egy dalt

Bo egy hete egy perzsa couchsurfos lany vendegeskedett nalunk negy napig. Isztambulban tanul, zene MA-n van egy privat egyetemen es valami konferenciara jott Trabzonba.

Ennyi tok eleg is a bemutatkozasbol, es mielott elvesznek az igazan intim reszletekben, szeretnek megosztani egy rovid tar darabot. Tegnap kaptam emailen tole, az itt toltott idejet ontotte hangjegyekbe; tiszta improvizacio az egesz. Meg mit mondhatnek? Itt a link (valoszinuleg le kell tolteni, de nem virusos nyugi):

https://docs.google.com/open?id=0B325QjtRfBKwdldudlFNa09GNjg

Falra hanyt...

Blogot irni mindig is konnyu volt. Rovid es kotetlen, csapongo, veletlenszeru. De amint valami hosszabb novella irasahoz fogtam volna hozza, folyamatosan akadalyokba utkoztem. A kello inspiracio vagy kitartas altalanos problemain tul a legnevetsegesebb bajom nem mas, mint maga az iras. Soha sem tudom, hol tegyem.

15 lehettem, amikor elkezdtem irni egy regenyt. Sajat fantasy vilagot teremtettem, es vampirokat helyeztem a foszerepbe (megelozte volna a twilight mizeriat), de kb 150 oldal utan elfogytak az otleteim. Azota nem birok 10 oldalnal hosszabb egybefuggo irast szulni. 

A legnagyobb baj pedig a modszer. Az elektronikus potyogest nagyon meguntam mar. A wordot hamar megutaltam, igy irasaim javaresze jegyzettombbel keszult. Hamar beleuntam ebbe is, igy elkezdtem kezzel irni. Ez egyertelmu pofareses, mert nemhogy rondan irok, de a kezem is elfarad es utana terjeszteni is nehez (megegyszer begepelni).

Nem tagadom, a Californication Hankje emlekeztetett ra, hogy letezik egy regimodi megoldas is: az irogep. Szerencsere a csaladnak volt egy hasznalhato darabja, igy egybol ravetettem magam. Teljes katasztrofa. Ugye kurva sok papir kell hozza. De a problema megis az, hogy a klaviaturan edzodott ujjaim egyszeruen beragadnak a betuk koze minden masodik leutesnel, nem is beszelve egyeb kenyelmi szempontokrol (margo, sorkoz csak manualisan allithato). 

Az isten fajat az irasnak meg az emberisegnek, hogy nem tudtak egy nyero kombinaciot osszehozni! Keseregtem magamban egeszen addig, amig be nem koltoztem trabzoni alberletembe. 

Mivel fizetesemet nem egy lakas berendezesere akarom elkolteni, logikus, hogy barmilyen kicsi is a szobam, az alapveto butorok beszerzese utan (agy es moziplakatok) eleg csupasz az osszhatas. 

Igy merengtem a padlon ulve, s amint bamulom a falat, egyszer csak beugrik egy dalszoveg sora 'I've seen the writings on the wall' (Pink Floyd ugye). Ceruzat ragadok, es irni kezdek a piszkos de ures falra. A fako levendula tokeletes hatternek bizonyul, ahogy gondolataimat felvesem. Megvan az a paratlan erzes, hogy amit leirok, oszinte mert latszana a javitas; ugyanakkor kurva eredeti is, hiszen egy papirra mindenki tud irni. Ez viszont kulonleges. Valami olyan, ami utan a foberlo biztos kiteszi a szuromet. No mindegy, egyelore nem nez ki olyan izgin, ha tobb szoveg lesz fenn, lefotozom, egyelore amugy is csak rovid, egy-ket mondatos gondolatok vannak felvesve.

Most epp zuhog odakinnt. 

A parkettan ulok a fal elott. Kezemben ceruza. Epp egy Massive Attack album megy. Millionyi gondolat zsong a fejemben, ahogy megprobalok koncentralni egyre: ennel tobbet nem is kivanhatnek.

Csak a feleseg?

Mai bolcsesseg, orak koze ekelve:

Egy not sem szabad sem komolyan venni, csak a feleseged.

Mielott az olvasokozonseg szebbik fele kaszat ragadna es faklyas menettel vonulna trabzonig, fejemet kovetelve, tessek meghallgatni.

Ugye mindenki tudja az alapsztorimat, mar ket honapja itt kesergek szoval nem tesztelem tovabb a turokepessegeteket. No de kozben gyakorlatilag minden ferfi ismerosomnek gallyra ment a kapcsolata, legyen az rovid, hosszu, komoly vagy komolytalan (ezuttal is szeretnem kerni azon ferfiolvasoim jelentkezeset akik boldog parkapcsolatban elnek). Epp ebedszunetben uldogeltunk Salihval, akit tegnap dobott a noje. Szegeny nagyon le van torve, 32 eves, az egesz csalad stresszeli, hogy ideje lenne hazasodni, de valahogy csak nem megy. Ennyi idosen Torokorszagban mar-mar ciki egyedulallonak lenni. Szoval ahogy kinn uldogelunk, es barati hummogesek kozepette megvitatjuk, mennyire kilatastalan dolog torok novel kapcsolatot folytatni, egyszer csak beugrik egy idevago tortenet.

Nagyjabol ket eve, mikor Isztambulbol buszoztam Burgaszba, osszeismerkedtem egy brazil sraccal. Rafa eleg laza srac, de nem az a macso, ahogy azt a brazilokat elkepzeljuk. Se izom, se napbarnitott bor, se semmi, cingar, kisfius arcu srac (ize.. kussolok). De filozofia, az van.

Arrol mesel, hogy naluk senki nem veszi komolyan a kapcsolatokat, ezert gyakorlatilag mindenki fuvel-faval... mondhatni 'brazilosan' eli maganeletet. Szeretni lehet egymast, de ennel kotottebb szitu nagyon nincs. Mielott a Biblia vagy a Koran passzusait idezve langszorot ragadnank hogy elpusztitsuk a brazil fertot, erdemes a gondolat masodik felet is meghallgatni.

... Ha viszont meghazasodsz, nincs annal komolyabb. Mindenki tiszteletben tartja es komolyan veszi. A hazastarsi kapcsolat egy eletre szol, ugyhogy mindenki jol meggondolja, kit valasszon.

Hat nem is tudom. Hajlok afele, hogy ez a kapcsolatosdi egy kurva rossz vicc, elvegre lassan het eve jojozok szebbnel szebb nok kozt, de valahogy nem tudok megallapodni. Es nem azert mert nem szeretem oket, vagy ok nem szeretnek; hanem mert nyughatatlan vagyok, mehetnekem van, es semmi kedvem nincs lehorgonyozni. Mondhatni, olyan brazilosan veszem a dolgokat.

Es pont ezert tok jo, hogy amikor a hatalmas szerelmi banat beut, sem csukom be a szemem. Igy peldaul regi vagyam, hogy kozelebb kerulhessek egy perzsa nohoz, teljesulhetett (meg a torokmezes blogon epekedtem utanuk). Most kb. ugy is erzem, ahogy egy kedves barat (?) mondogatta:
'relationships are boring'. Persze mindennek ket oldala van, de most a torok konzervativ felfogas atdobott a masik oldalra, es semmi kedvem nincs a parkapcsolat elonyeit kutatni.

Salihval meg megbeszeltuk, hogy mint ket, pofancsapott ferfiember, belevetjuk magunkat a trabzoni ejszakaba. Legkozelebb.

A csok termeszeterol.

Vannak dolgok, amelyek soha nem valtoznak.

Vannak csokok, amelyeket az ember nem elvez. Annyira. De szinte muszajbol teszi. Szinte kenyszerbol... Reg volt mar, hogy a szorosan osszetapado ajkak forronak mondott aktusa kulonosebb izgalmat nem valtot ki. Ket ev utan talan eloszor.

De nem kell minden csokot szeretni. Imadni... arra nem mindenki hivatott. Csak az a nehany no. Az egyike a nehanynak inkabb, nagy ugybuzgosagaban leutotte a 'skip' billentyut. Hat most megint jon a kicsit ures, de hasznos csokok sora.

A csok felejtest okoz, ha epp ugy akarom. Most pedig ugy akarom...

Hogy is fogalmaztam par bejegyzessel elobb? Hagyd, hadd elvezzem, hogy osszetorom a gyengebbet. Vagy valami hasonlo. Multkor azt hittem, felnottem vegre. Hat, tevedtem.

Na, ennyit a csokok furcsa termeszeterol. Most pedig egy olvasoi level: multkor ugye azon keseregtem, hogy Trabzonban az osz fogalma (legalabbis a magyar ertelmezes szerint) ismeretlen. No, ennek a panaszos sornak koszonhetoen kaptam egy levelet es melle egy oridzsinal fotot a magyar oszrol, ami epp most tortenik:

Tok jol esett. Nem, nem olyan 'hasznosan de amugy nem' jol, ahogy a leirt csok. Nem, ugy igazan, egyszeruen. Koszi, ujfent.