Föld
Kicsit gyere ide, szépség, maradj még velem, itt, igen!
Mutasd arcod, fordítsd felém, nekem.
A fiú lefelé sétált az úton. Meredek volt, ezért akaratán kívül gyorsabban szedte a lábait. Idétlenül érezte magát. Üldögélni jobban szeretett. Olyankor nem szédült, és idétlennek is ritkábban érezte magát. Bárcsak otthon üldögélhetne most! De elvégre szabadnapja volt. A vasárnap volt az egyetlen a héten. Illett otthonról kimozdulni.
Sütött a nap, és körülötte mindenki tökéletes vidámnak és még véletlenül sem idétlennek látszott. Az emberek örültek a vasárnapnak, a jó időnek, és a lejtő utcának, ami megkönnyítette sétájukat.
Végre leért a tengerpartra. Lekászálódott a parti sétányról a sziklákra, majd a fövenyes parton elbotladozott a kavicsokig. Ott aztán letelepedett, ujjait mélyen a kavicsok közé fúrta, és hátradőlve élvezte a napfényt. Jó volt szarni a munkára. Egy kicsit elhitte, hogy másnap nem hétfő lesz, hogy nem kell felkelni, kávét inni (utálta a kávét), letrappolni a hegyen, buszra szállni, dolgozni, hazamenni, és így tovább. Mégis, perverz függéssel gondolt élete eme egyszerű kis ciklusára. A szokás végül is megszerettette vele azt. A vasárnapok aztán meg szinte ugyanakkora élvezetet okoztak, mint gondot. Ezért is találta ki, hogy minden vasárnap ugyanazt fogja csinálni: lesétál a tengerpartra, és belefúrja ujjait a kavicsok közé. Így aztán könnyen beláthatjuk, mennyire dühös volt, amikor megpillantott egy alakot letérni a sétányról, és egyenesen felé közeledni.
Könnyed léptekkel kerülgette a sziklákat, és már a kavicsok közt is volt. A nap pont mögüle sütött, így csak egy valamit lehetett megállapítani: a jövevény nő volt.
És aztán. Megzavarta gondosan megtervezett vasárnapját. Elrontja a napot, a tengert meg a kavicsokat. És most még le is ül, alig öt méternyire tőle! Szó nélkül ücsörög, felvesz egy kavicsot és behajítja a vízbe. Az halkan csobban, a lány pedig még egy s még egy újabb darabot dob utána.
- Rég vársz rám?- kérdezte a lány finoman.
Mit lehet erre válaszolni? Ő csak békére és nyugalomra várt, de a lányra nem.
- Nem is vártalak - válaszolta kurtán.
A lány, nagy rémületére, elnevette magát.
- Ez nem igaz! De nem is baj. Gyere, rajzoljunk.
Előhúzott ruhájából egy filcet, és felvett egy nagyobbacska kavicsot.
- Ő mufurc lesz, mint te- jelentette ki, majd pár tollvonással kis arcot rajzolt a kavicsra.
- Nem vagyok mufurc.
- Dehogynem! Hallgasd magad, ahogy azt mondod: “nem vagyok mufurc”. Ilyet csak mufurc emberek mondanak.
- Biztos igazad van.
- Ne mufurcoskodj! Inkább mondd meg, milyen legyen a következő arc.
- Randa. Csúf.
- Még mindig mufurc vagy. De legalább válaszoltál. Tehát, erre a kavicsra egy csúnya arc kerül.
Már fogta is a kavicsot, és a kezébe nyomta.
- Tessék. Ezt te rajzolod rá.
Nagy, kitátott száj, éles fogak, vérben forgó szemek. Kész volt az arc.
- Nem látom értelmét- közölte a fiú.
- A következőt ki kell találnod- mondta a lány, rá se hederítve. Kicsit alaposabb vonalakat firkált, majd megmutatta neki.- Na, mi ez?
- Ez én vagyok!- ismerte fel magát a fiú.- De egy kicsit máshogy nézek ki.
- Kicsit? Talán mert nem vagy mufurc ezen a kavicson. A gond csak az, hogy ezzel hazudunk, mert igenis mufurc vagy. Be is dobom a vízbe- mondta, majd úgy is tett. A fiú kissé csalódottan figyelte, ahogy elmerül a kő.
- Igazán nem kellett volna ezt tenned- de a lány csak mosolygott. Nem, a nap miatt még mindig nem látszott belőle sok, de biztosra vette, hogy mosolygott.- Kérem a tollat! Most én rajzolok.
A lány tiltakozás nélkül odaadta a filcet.
- Engem rajzolsz?- kíváncsiskodott.
- Téged hát.
A lány mosolyogva figyelte, ahogy a fiú akkurátusan próbálja utánozni vonásait a fehér kövecskén.
- Kész!
- Ez egy napocska, te mulya.
- A nap pont mögüled süt. Nem látok belőled semmi mást, csak a napot.
- Na, már csak undok vagy, mufurc nem. Tessék, nézd meg az arcom jól!- mondta a lány, majd átillegette magát a fiú másik oldalára.
- Nem voltam messze az imént- jelentette a fiú.
- Tessék?
- A napocskával.
A lány elmosolyodott megint, majd felvett egy kavicsot és a fiú kezébe adta. Nem is volt olyan szar ez a vasárnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése