2011. december 29., csütörtök

Évadzáró

Amikor eljött ez év júniusa, és 10 nap Isztambulozás után hazaröppentem, már arra gondoltam, hogy a 2011-es évben annyi minden történt, hogy egy átlagos évre fele ennyi is sok lett volna. Persze egyből elkezdtem törni a fejem, miképp vegyek majd végső búcsút ettől az évtől a blogban; eleinte valami nagyszabású, többrészes valamire gondoltam, de mivel december 30. van és sok kedvem nincs tovább darabolni a témát, lezavarom egyben az egészet.

Persze, volt Fukusima, arab tavasz (amit megjegyzem, elneveztem arab tavasznak márciusban, majd szembesültem a ténnyel, hogy mindenki így hívja...) meghalt egy halom diktátor és gonosz ember (maradt elég). Kis hazánk szekere tovább gurult a lejtőn, az őrült hajcsár Viktor pedig ezekben a percekben is káros szenvedélyének honol, űzi- hajtja nyamvadt országát a pöcegödörbe.

Szóval, ennyi elég is a politikáról.

Aztán még?

Elárasztotta a netet a sok mém, minden humorával és humortalanságával együtt, láttunk szétcincált kutyafejet és elveszett tacskót is, és még megannyi érdektelen hülyeséget.

Zene, zene és zene! 2011 jó kis éve volt a zenének. Új Radiohead, új RHCP (ami azért nem okozott feltétlen kielégülést...), Jane's Addiction, a Coldplay végre elismerte, hogy kommersz nyálgépek gyülekezete, és még sorolhatnám. Ja, feloszlott a REM, ez rossz.

Tényleg csak ennyi lenne? Frászt.

Éltem Trabzonban 5 hónapot, bejártam a kurd Törökország nagy részét, Isztambult, Ciprus mindkét oldalát, nem is beszélve a Kaukázus ékszerdobozáról, Grúziáról ill. a "jelző-nincs-rá-oly-csodás" Iránról sem.

Belezúgtam a világ legédesebb és legapróbb lányába, megjártam gyorsan még Madridot, itthon találkoztam a talán még a mienkénél is jobb erasmusos csapattal (á Eger).

Kis családom egyik fele kiköltözik Angliába, ez szomorú, de megyek hozzájuk februárban, ez örömteli. Megjártam a Blikket is, a mikrofont viszont még mindig nem tanultam rendesen tartani, az óráimra pedig igyekeztem nem bejárni.

2011-ben kinyílt a világ a szemeimmel együtt (gyanítom, hogy a kettő szoros barátságban van), és bár a magyar föld álmosít, nem adom fel.

Jövőre kétszer ilyen érdekes évet akarok, kétszer ilyen búcsúposzttal! Köszi mindenkinek, aki olvas, főleg Balinak, mert ő soha nem ér a posztjaim végére.

Ja, nincs fogadalmam. Tavaly először nem tettem, és életem legjobb éve lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése