Tegnap, Karácsonykor

Az idei karácsony sok szempontból emlékezetes marad majd, de egy dolog kiemelkedik midközül.

Legidősebb öcsém, Misi a főszereplő, a sztori tanulságát meg mindenki vonja le magának...

December 21.- én érkeztem haza Szentendrére, ahol Misi már elkezdett célozgatni arra, hogy mit ad nekem 24.-én. Az elkövetkező napok hasonlóan teltek, láthatólag nem foglalkoztatta a Nagy Nap, leszámítva, hogy odaadhatja az ajándékom.

Aztán jön a Jézuska, Andris öcsém ráveti magát az ajándékokra, Misi azonban csak álldogál, majd megkér hogy nézzem meg, mit kaptam tőle. No jó, akkor kivételesen én bontok előbb.

A kicsi, kuporgatott zsebpénzéből vett egy régi, XP-s játékot, a Starship Troopers-t. Megígértem neki, hogy rögvest kipróbálom, gyorsan fel is raktuk a laptopra, de elsőre nem indult, Misi ekkor nagyon elszomorodott. Sebaj, némi hibaelhárítás segítségével megoldottuk a problémát, a játék elindult.

Valami idegen bolygón kellett nagy, csúnya rovarokat szétlőni, ami egész szórakoztató volt, aztán a játék egyszerűen átváltott LEHETETLEN fokozatra, és egy óra szenvedés után feladtam. Valószínűleg szitkozódtam is közben (ne adj' isten a játékot magát is szidtam...), amikor észrevettem, hogy Misi csöndben ül mellettem, és sír.

Hiába győzködtem, hogy nem érdekel, milyen a játék, hanem az, hogy szeretettel adja, az számít igazán; sokat nem javult a helyzet.

Aztán valahogy csak megnyugodott, bement a szobájába, kihozott egy kis maradék Mikulás csokit meg földimogyorót, kezembe nyomta, és ezt mondta:

"Tessék Peti. Emellé tölts le valami játékot magadnak, ha már az én ajándékom ilyen béna volt."

Nem győztem ölelgetni, de még ma reggel is egy nagy adag lelkiismeret-furdalással kelt fel, és próbált mást adni helyette.

Ilyen gesztust kapni Karácsonyra... :)