Fura dolgok kerekednek húgom elszólásaiból. Apám épp a nappaliban bóklászott, amikor Hugi felpattant a kanapéról, megölelte, majd ezt visongta pocakjába:
- Te fatörzs! Olyan kis cuki a hasad, mint egy bokor. Egy botor bokor.
Próbáljunk nem az eztán kitörő családi hahotára koncentrálni, hanem az utolsó két szóra. Egy botor bokor. Eszembe jutott a nagy Rímhányó, meg az elcsépelt népi bölcsesség, miszerint a magyar egy mekegő nyelv. De mi lenne, ha a magyar mogyor lenne? A mekegő motyogó, a bölcsesség pedig okoskodók mottój(a) és így tovább. Megfogant a gondolat, ezután pedig már senki sem állíthatott meg. "A" betűkkel csaltam néha. Meg archaizáltam is.
Ottó, a Botor Bokor
Hol volt, hol volt, volt olykor nyolc bokor. Okos, orosz bokrok voltak. Az okoskodó bokor Botond volt, a bolond Ond, a torz Zsolt. Kond, a ropogós bokor, Bob a lopós, Zorró a csóró, Rómó* a lotyó. Nyolc oroszról szólok, nyolc oroszt mondok: Ottó volt a botor.
Szombaton Ottó Oslóban bolyongott. Bob, Zorró és Rómó szónokolt Oslóról sok jót, mondotta Rómó: olykor Botond orrot kotor ott. Osló monokróm, ódon London volt. Pózoló lotyók, morcos goyok. A dombon torony volt, oldolt logó lógott: "Koncolt Pók". Ottó Ouzót bontott, kortyolt. Nyolc rondót tolt, oszt' lotyókról gondolkodott. Volt nyolcvannyolc lotyó: sok popó és domborodó gombolt póló. A goy mondott sok jót lótyókról, Ottó nyolc koront* nyomott goy pondrónok.
Mosolygós lotyó osont. Ottót fogott. Csókolt. Szopott. Kondomot sodort, Ottó ofkorsz hogy morgott. Lotyó mozgott, robotolt, Ottó boldogon fogdosott. Most, ó, most! Ottó ondót ont. Lotyó bordó tomport tol,
Ottó pedig sajnos meghol.
*Nem összetévesztendő Tony Romóval.
*Korabeli fizetőeszköz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése