(a szerző rendszeres olvasója a Magyar Narancs nyomtatott és onlájn cikkeinek)
Aszondja a Narancs, Janó a manó. Aszondja a Narancs, Áder maga a csornai Charles Bronson. Az Narancs még sok minden mást is mond, emitt. Csipás szemem vérerekkel egészül ki a cikk végére, pedig basszameg, viszonylag vidáman keltem fel az új év első napjának reggelén. Oké, volt már dél is. Romantikus és kevésbé megindító gondolatokkal zuhantam be hajnalban az ágyba.
Én is hallottam Ádert éjfél után. Apám és Kati figyelték velem a manó minden szavát. Összetartás, magyarnaklenni, új remény, új év, mostkell, satöbbi. Jó, nem adnék neki Oscart- de nem is arra figyelek, mennyire éli át saját (?) szavait. Nem, arra gondolok, hogy hú, liberálisként fideszes felmenőimmel oldalamon is úgy érzem, mindannyiunknak fontos az egység és a magyarság fogalmai. Azokat a fogalmakat, melyeket az elmúlt évtizedek szitokszóvá degradáltak, lehugyoztak, kiröhögtek, utóbb pedig leginkább szélsőségek ideológiájának részéve teszik. Jót kuncogunk a buékfannikám momentumon, ez már bájosan béna, gondolom magamban. Aztán beszélgetünk, sokat: hazaszeretetről, nemzetről, politikáról, perspektíváról és a többi, a pálinka-pezsgő-martini triumvirátusának fogyasztásakor releváns témáról. Négykor még arra gondolok párnával a fejemen, szétvetett végtagokkal hogy másnap lesz-e olyan buzgómócsing bárhol, hogy Áder személyének menjen vitriolos tollát előreszegezve.
Igen. Lett. A szerző neve narancsblog, igazából nem tudom hogy lehet egy gyereket ilyen hülyén nevezni, bár manapság már bárhogy hívhatják szegény nyomorultaknak. A szerző tehát hagyott magának pár órát a regenerálódásra, fogat mosott, megette a maradék bejglit, majd leírta, amit jónak látott megjegyezni a köztársasági Bronson köszöntőjéről. A pazar publicisztika nem félt a baloldali rendíthetetlenség nemes eszméitől vezérelve önteni a szart Áder Manó fejére, a kommenteket olvasva pedig megbizonyosodhatunk arról, hogy a cikk igazi újévi telitalálat.
Borzasztó, hogy a narancsblogban micsoda perverz késztetés rejlik. Hogy, a kurvaéletbe is, még szilveszterkor is azon töri a fejét, mi a faszért papol neki ez a bajszos pöcs, miért olvassa a súgógépet, miért van pofája kiállni, miért mímeli Bronsont, miért fideszes, miért bábu, miért koccint fannival, miért beszél, miért lélegzik, miért, egyszerűen basszameg, miért létezik. Akadjon a pezsgő a torkodon, te Manó! Na de majd holnap olyat írok, kefebajszod is megmerevedik, s meghasad az az ocsmány narancsszíved.
Persze értékeljünk reálisan. Egy érdektelen eseményről írtak érdektelen véleményt. Én meg csak ragozom tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése