Mi történ a facebookkal? Amikor pár hónapja elkezdték nyomni az élő, félholt, elveszett, megtalált kutyákat, még nem volt olyan feltűnő a sok fura poszt, de az újévvel lassan átalakult a szájt (somás terminológiával élve) valami 21.századi piaccá. Mindenki kinyomatja a műkörmét, vagy másét; kutyáját, rinocéroszát és házifókáját, elveszett veséjét, megkerült prosztatáját, itt gyűjtünk a kis zsigmondkának szívdonorra és mancika pedikűrjére is (sőt, utóbb még faszt is posztolgatnak).
Komolyan, erre való?
Minap kritika ért (közvetetten), miszerint túl sokat politizálok facebookon. Habár örihari nem lett belőle, annyira elég volt, hogy elgondolkozzak: amennyire én utálom a fent felsorolt dolgokat, lehet hogy most egy emanci-punci épp a saját blogjában fikázza a politizáló okostojásokat.
Na de... nekem kapcsolattartásról, és események megvitatásáról, közzétételéről szól a facebook. Erre használom. Épp ezért Gizi Makóról utálni fogja a nyolcvanadik hírcsárdás linket vagy az aljazerre iráni tudosítását, de legalább annyira fogom én is elküldeni bendegúz agytumorja miatt őt is.
Hiába érzem jogosnak a felháborodottságomat, megértem, ha én is hasonló érzéseket hozok ki másokból.
De még mennyi sémája van a facebook-lakóknak... Lehet hogy ott lett elcseszve, amikor 120 fölé ment az ismerőseim száma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése