2011. augusztus 31., szerda

Kalauz mint erkölcscsősz

Fáradtan döcög a HÉV hazafele az ugyancsak fáradt Péterkével. Kellemes, őszies napsütés, szokásos savanyú arcok, semmi nem zavarja meg a késő délutáni hazautazás idilljét. Gondolom én.

Aztán valahol Kalásznál felpattan a kocsiba a kalauz, és elkezdi mondókáját, jegyeketbérleteket, ez eddig még semmi különös, ugye? Csakhogy egy feltűnően setétarcú (intelligenciára, nem rasszra gondolok) apuka, hasonszőrű feleségével együtt kijelentik, hogy bizony "nincs".

Érezhetően felpezsdül a szentendrei hév második kocsijának hátsó vége, mindenki kíváncsi a készülő drámára. Az apuka hibbant félmosollyal magyarázza, hogy "nincs", a kalauz pedig "jegyeketbérleteket" szeretne továbbra is. Nem fizetünk, mondja, mert "akövetkezőnélleszállunk", és akkor valami elpattan az ellenőrnél.

Kilenc éves forma gyerek baseball sapkában álldogál és tekintget, jaj, most mi lesz, apának nincs jegye, az arcára van írva, hogy fosik, de apa szerencsére higgadt (és pofátlan). Az ellenőr megelégeli tehát a szópárbajt, rámutat a gyerekre, majd elkezd fröcsögni: "Maguk milyen példát mutatnak a gyerekük előtt? Szép kis szülők mondhatom" S így tovább.

Kérdezem: mi a megveszekedett bőrös virsli köze van a kalauznak a gyerek neveléséhez? Persze, biztos nehéz napja van, 8 órája kell lépcsőznie kb 24 lépcsőfok/ órás átlaggal, ami 120 kilóval elhiszem, hogy borzasztóan frusztráló. Ezentúl tuti nagyon szar lehet átpréselnie magát az ülések közti szűk résen, izzadni, lukasztgatni, számolni stb. De az is fix, hogy bliccelni a gyerekkel nem szép dolog.

Akárhogy is, szerintem semmi köze nincsen erkölcsrendészetet játszania, a sírásra görbülő szájú gyerek feje felett.

Másik téma, hogy a biztonsági őr szerű izé a kalauz mellett nyilván csak divatos kiegészítőként funkcionál, mert az eset közben kellemesen csevegett egy másik utassal.

Valaki? Vélemény? Kallernak igaza van?

1 megjegyzés: