Jelentem: Magyarország annyira nem változott, hogy még Trabzonra is rávert pár kört. Lassan már a nyilvános WC-re is ráaggasztják, hogy "Nemzeti Mellékhelyiség", de hogy elejét vegyek a már hungarikumnak számító nyavalygásnak, egy rövid anekdota hazautazásom kalandos óráiból.
Belgrádban landol az isztambuli gép, az elmúlt két nap alvásmentesen és delíriumban telt el. Fáradtan kászálódok le, a szabadra kilépve megcsap a szerb tavasz minden forróságával. 11 órám van a vonat indulásáig, így gyors és megfontolatlan döntést hozok: ennyi idő alatt már stoppal is elérem Pestet. Tikkasztó hőség, víz- és pénzhiány a kulcsszavai az első pár órának, de délután ötre elverekszem magam a határig. Figyelem: 10 hónap után ez az első párbeszédem magyar földön (határbódé másik oldalánál slisszolok el, mert nem férek el bőröndöstül; határőr rámszól):
- Hallod basszadmeg?
- Elnézést, de...
- Te meg mi a faszt képzelsz magadról bazdmeg?
- Ne haragudjon, nem fértem át a sorompó meg a bódé...
- Szerinted én dísznek vagyok itt, kurvaélet?
- Elnézést, itt az útlevél...
- Ilyen nincsen basszadmeg (elveszi az útlevelet). Na. Jó. Nesze.
Elegáns viszlát, veszek egy kólát, lerogyok a poros úton és egy percig röhögök. Jó itthon lenni.
***
Laptop
nélkül a szórakozás egy alapvető forrásától lettem elvágva. Ezt
Fonyódon szerencsére sokféleképpen lehet orvosolni: Nagyapám 3000 ezer
kötetet számláló könyvtárában az ember mindig megtalálja számítását. Pár
Kundera és Hesse után rábukkantam az orvosi szakkönyvek szekciójára. A
latin nyelvkönyvet az urológia szakkönyvvel kombinálni például
kifejezetten szórakoztató dolog, de a késő éjjelig nyúló, "Psychiatria" c avitt kötet psychopatákról szóló részét is érdekes dolog böngészgetni egy kihalt házban.
A bevezető ellenére mégsem a könyvekről beszélnék. Hanem az analóg adású tévéről.
Egyetem
óta nem volt alkalmam rácuppanni az egyszemű szörny ontotta szutyokra;
most azonban szociális igényeimet kielégítendő, családom távollétében
elkezdtem ismét tévét nézni.
Gyerekek,
ez valami borzalom. Úgy látszik, a TV2 csecsszájú Kasza Tibije és
fényezettkalács-arcú Hajdú Pétere ellen az RTL klub egy vagon kockás
hassal és cseccsel reagál. Régi beidegződésként a TV2-nek adtam meg az
esélyt, hadd bizonyítson. A napi kertészkedést általában a Hal a Tortán
c. műsor magasságában fejeztem be, szerencsétlenségemre épp a Kasza
Tibor nevű száj-ember hete volt menün. Ez az ember vagy egy gyíklény,
mint amilyen Obama testőre is, vagy gyerekkorában elhagyta az
állkapocs-csontját; én nem tudom. De amikor tokája és furcsán csillogó,
giliszta szája (melyből megvillannak Madonna-fogai) már harmadik napja
halványította el a Napot, elkapcsoltam (a Veled is megtörténhet c.
förmedvényeket majd egy másik blogger elküldi a búsba).
RTL
Klub. Éjjel- Nappal Budapest. A reality (fakeity) ezen új műfaja
gyakorlatilag hamvas genitáliák csatáját hozza, egyfajta magyar Jersey
Shore-ként. Pár adás után azon tűnődtem: ezek vagy jó színészek, vagy
megadott vonalak szerint, de saját személyiségüknek megfelelően
viselkedhetnek. A Lali nevű gyerek olyan jól adja az ostoba,
felnőttbőrbe bújtatott ötévest, hogy komolyan elgondolkodtam, ez most
színészkedik vagy csak magát adja. Egy Fókusz-interjú az utóbbiról
győzött meg. A kéthetes próbaidő, amelyet a magyar kertévéknek adtam,
ezzel ünnepélyesen lejárt.
Vár rám a Kundera, Hesse, a psychiatria és a bronchitis, az ógörög szótár vagy csak egy érdekes bekezdés a kettős pénisz kilinikai esetéről.
Itthon vagyok tehát, és minden a régi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése