Forrás

Lassan két éve, hogy két kollegina (bocsánat, utálom a szót, de ez a legjobb gyűjtőnév most) is bőszen ajánlgatja a Forrás c. filmet. Viki, mert szeretem a sci-fiket és Alma, mert szeretem Rachel Weiszt. Hölgyeim, köszönöm a noszogatást, most végre megnéztem; vélemény, filozofálgatás.

A forrás jó film. A legjobb benne az, hogy hagyja a nézőt gondolkodni, kibogozni a történet kusza fonalait. Néha talán túl szirupos is, és épphogy súrolja a túlcsordulás határát, bár nekem Pete Jackson Komfortos Mennyországa is tetszett...

Mi a különleges egy kopasz, fához suttogó Hugh Jackmanben, meg egy könnyes szemű Rachel Weiszben? Drámából Amerika már túl sokat is kreált, de most mégis tud újat mutatni. Még ha a történet kerete nem is nóvum, olyan atmoszférája van a Forrásnak, ami leülteti a nézőt... Nincs is kedvem kritikát írni róla. Szép, és kész.Clint Mansell a Rekviem egy álomértban már bizonyított, most is telitalálat:

Felbuzdulva az eredetiségén, gyors pillantást vetettem a rendező várható filmjeire:

The Wolverin
Robocop
Noah

És el is pattant a hócipőm, betelt a cérna, és elszakadt a húr. Ostoba rendezők, csináljátok meg az ikszedik folytatást, remake-et, mert többre nem telik sem a tehetségetekből sem az egyéniségetekből. De hagyjátok már meg nekünk azokat, akik még szeretnének mozit is csinálni, nem csak pénzt.

Jöhet a Forrás 2. :)

Beri Vervó

Tudom, hogy az utóbbi időben vagy nem írok semmit, vagy amit igen, az elfogadhatatlan szutyok, így hát talán elnézik, hogy nem lenne szívem megtörni a dicsfény övezte, büszke sorozatomat. 

Régen, nagyon régen, talán két éve is már, amikor úgy gondoltam, ha nagyon sokat iszom és a billentyűzet kellő közelségben van tétova kezeimhez, abból nagyon érdekes és tanulságos dolgok fognak születni. Az utóbbi időben csak annyi változott, hogy az alkohol és a betűk konstellációja megvált egymástól, és biztos távolságban folytatják pusztító tevékenységüket testemen és szellememen egyaránt.

Szóval, mielőtt végképp elkalandoznék érdektelen történetemtől még érdektelenebb történetek felé, elmondom, miért is akartam pár pillanatra nemes figyelmüket hívni. Fel. Ide. 

Gyakran előfordult, amikor az ital legnemesebbike (ti. bor) fátylat, mit fátylat, vastag takarót borított tudatomra, elkezdtem véletlenszerűen nyomkodni a billentyűket. Ez persze nem csak az ujjbegyek munkája volt, buzgón csapkodtam tenyérrel, ököllel, alkarral, sőt, néha fejjel is a betűket. Az olvasó riadalmára reagálva gyorsan hozzátenném: finom, kecses mozdulatok voltak ezek, mindenféle ártó szándék nélkül, csupán némi extrém alkotóvágyból származtathatóak. Hosszú percek teltek gondos püföléssel,  a bor áztatta torokból felszakadó, elégedett nyögések pedig bizarr, de izgató körítést adtak a nem mindennapi eseménynek.

Joggal vethetik fel: mi a ménkü értelme van ennek? No, ez időben nem egy regényen tevékenykedtem, hanem meglehet, kettőn is. De súlyos válság tépázta alkotói munkámat: a főszereplő neve az Istennek se' akart megmutatkozni. Napokon át vajúdtam, hogy megszülethessen A név, de rá kellett döbbennem: látszatterhességemből csupán undok szörnyszülötteket segíthetek a világra, így fordultam a fent kifejtett nemes metódushoz.

Nem sikerült. Akkor elbuktam. Megoszthatnám az összes sort, amit akkor leütöttem, de kétlem, hogy bármi szórakoztató lenne abban, hogy iusdbfvuovúőúvúeüvnnbnvnfojvfj (itt azért megjegyezném, valami neoavantgárd prózának még meg is felelhetne). A történet akkor véget ért, viszont ma  új fejezetet nyithatok. Humoros kedvemben, kortársaimmal folytatott csevegésem során (úgyis mint: csoportos Facebook-beszélgetés csopitársakkal) lustaságomban megemlítettem, hogy 

"vsodivfvöpoeirveorvperüőőőővsdnniherzogcsillaibwifvberivervőúerbúvre"

Az alábbi instrukcióval: egy tanár elbújt a betűk közt. keresd meg gyorsan! Mielőtt rámutatnánk az egyértelmű megfejtésre, időzzünk el a szöveg utolsó harmadán. Segítek: "berivervőúerbúvr". Adta magát, hogy az alternatív megoldás primitív feladványomra "Beri Vervő". És ez, kérem szépen, történelmi pillanat a véletlenszerű névalkotások (nem véletlenül) íratlan történetében. 

Beri Vervő neve viszont ostobán hangzik, és habár francia kiejtés szerint helyesen a fene tudja, hogy kéne írni, valamiféle angol-francia egyveleget kreáltam, és így látta meg a napvilágot Berry Vervaux (kis csalással tehát beri vervó). Berry nemesi származású férfiember, aki egy kicsit megkésett a jelenkorhoz képest, mind modorban, mind nyelvezetben, de azért valahol szeretetreméltó.

Balatony tehát nincs egyedül többé. Na, érthető már?

Kiköpnelek
egy rohadt erzes sem vagy
megis terrorizalsz.

nem szeretlek
megis letezel
elfelejtenelek
megis kisertesz

utallak amiert vagy s utallak
ego amiert lettel
szep es eros
önnös es figyelmetlen-

semmi mas
de a hajnal fenye
mast hoz,
pajtas

ragyogo kelyhet,
benne szerelem.

de te mint moho muvesz
tobbet kivansz;

s a szerelem elvesz...

Nem szeretem Christian Bale-t

Christian Bale-t, amióta világ a világ, és főleg, amióta színész, nem bírom elviselni. Hogy ne legyen a vád olyan megalapozatlan, rittyentek egy rövid posztot véleményem alátámasztására, ha a szakdolgozatomnak már amúgy is a végén járok. A fő teóriám az, hogy Bale csak olyan filmekben játszik, ahol érvényesülhet önimádata. Ebből azt is következtethetjük, hogy nem akar meghalni egyszer sem; és ha megnézzük a filmográfiáját, ez be is jön (helye-közel):

Amerikai pszichó (2000): Talán ez áll személyiségéhez legközelebb. A tökéletes külső egy idegbeteg személyiséget takar, és ez mintha a valóságban is igaz rá: a Terminátor 4 forgatásáról már jól ismerjük a felvételt, ahol egy szerencsétlen asszisztenssel kiabál perceken át.

A gépész (2004): Ez az a szerep, ahol a legközelebb áll Bale ahhoz, hogy egóját és méltóságát feladja, ezért mintha ki is lógna a listáról.

Batman filmek (2005-2012): Ezt ugye nem kell magyarázni? Ismét egy milliomos, elismert ember, aki bónuszban még szuperhősködik is, egója gyakorlatilag törhetetlen (és nem kifogás az sem, hogy ő egy "sötét lovag"; ki ne akarna Batman lenni?).

A tökéletes trükk (2006): Egy film, ahol úgy fest, a rövidebbet húzza végre Bale, Jackmanben pedig méltó legyőzőjére talál. Fel is akasztják, erre kiderül, hogy kettő van belőle. Én meg beledőlők a késembe. Ezt az embert nem lehet megölni a filmvásznon!

Terminátor: megváltás (2009): Egyre közelebb kerülünk a történelmi pillanathoz, de mégsem. John Connor megmenti a világot, végre halálosan megsebesül, de amikor elégedetten hátradőlnék, na ugye, meghalt Bale, kap egy szívet a spanjától.

A harcos (2010): Legkevésbé ellenszenves figurája amióta színészkedik, de mellékszereplőként nyúlja le a filmet a forgatókönyvtől és a főszereplő Mark Wahlbergtől. Ez persze csak részben fakad az önimádatából. Meghalnia itt  nem kell.

Nem tudom, soroljam-e még. Tehetségét a hülye akarná megkérdőjelezni, de kb. úgy vagyok vele, mint Tarantinóval: persze, istenadta meg anyámkínja, de nincs benne elég alázat ahhoz, hogy a közönségért éljen. Ezért csak magáért játszik, fogy le, hízik, stb. Hátha Nolan megöli a Batman záróepizódjában.

Utazás a gerincem körül

Eldöntöttem, hogy gondosan dokumentálom -a mai kórházlátogatásom után-, hogy mi a fészkes fene történik a hátammal.

Eljutottam ugyanis oda (szakembert idézve) hogy "ezt visszafordítani már nem lehet". Nem kell megijedni, a napjaim pont annyira vannak megszámlálva mint minden embernek a Földön.

A gerincem el van ferdülve, ez pedig nagyban köszönhető a lassan 10 éve hordott táskámnak (lásd itt). Most engedjetek meg egy szentimentális kitérőt...

... Mert lehet, hogy tárgyakhoz ragaszkodni nevetséges, de ez a kis barna izé mindenhova elkísért. Még Iránba, a két hetes útra is őt vittem, igaz szétfeszítette a hasát a sok ruha, nekem pedig a hátamat vette igénybe, így nem csoda, ha most így nézek ki:

Ha annyira még nem lenne látványos, itt egy távoli:

Szóval a hülye is látja, hogy valami nem stimmel. Hogy cserébe mit kéne csinálom? Nem focizni, súlyzózni, bicajozni, csak úszni és gyógytornázni és a kis táskát nem hordani...

Persze ezt kórház nélkül is elmondja a háziorvos, nem? Nem. Mert én baleseti ambulanciára mentem a fájós hátammal, így viselnem kellett a következményeket: ide-oda tologattak ágyban fekve, tolószékben ülve, miközben infúzió lifegett a jobb vénámból. A kórház egész otthonos, de engem a kevéssé otthonos, fűtetlen szobába toltak helyhiány miatt, itt töltöttem el úgy két-három órát. Ja, mi volt az ajtóra írva?

Aztán jött a nővérke, hogy elnézést de doktor úr épp újraéleszt, hát jó, én várok a kis műanyagcsővel a vénámban (bocs, nem bírom az ilyesmit). Doktor úr jön blazírtarccal tíz perc múlva, kérdem: mi a helyzet, sikerült? "Á, dehogy. Öreg volt már. Na szóval a hátának nagyobb baja nincs..."

Ismét szentimentális hangulatba kerültem, a nővérke igazán kedves, azt mondja, ne vegyem a lelkemre. Hát nem fogom, de azért furcsa tapasztalat volt. Nem szeretnék úgy meghalni hogy az orvosom tíz perc múlva már egy huszonéves gerincpanaszaival foglalatoskodjon...

Ennyi, egyelőre. A hátam fájni fog, és most jön a színe-java az egri létnek. Szakdolgozat, szigorlat és záróvizsga! Éljen!

Eltűnődtem hazafele jövet... talán tényleg egy elkülönítőre lenne szükségem...

nincs címe, kéne?

nincs hova menned

a vér amit folyatsz
még ha egytizenketteded lenne
de nem az... mert csak szánalmas könnyekre vagy képes
zavaros az agyad, zavarog a gyomrod, nem, te sem tudod már hogy merre van a jobbra, vagy a balra?már tilos mondani: jobbra.
nincs irányod magyarország, nincs helyed, nincs célod s nincs jövőd sem, pedig szeretlek
tehetetlen és nyomorult vagy
pedig csak megjátszod magad
olyan vagy, mint a rossz kurva, kelleted magad, de aztán mégis az övé vagy 5 rugóért
vagy kevesebbért? tudja a franc
talán én is boldog lennék, ha elhitetnéd velem ennyiért, hogy magyarország megéri a pénzét. hogy megéri elvesztegetni a tehetségemet. hogy... nincs több hogy. csak akassz be a nőnek, legyen gyereked, fals boldogságod, szavazz és politizálj, légy kritikus, vegyél spar felvágottat, és hidd azt, hogy jobb vagy a való világnál.
na, jobb vagy már? most? és most?
nézd, egy izmos fasz sem segítene ki. valld be... mert magyar vagy, elégedetlen, panaszkodsz, depressziód van... a pszichológia rád szakosodhatna, magyar! te, akinek minden lehetősége meg van, hogy boldog legyen, elkúrod, szó szerint. a családodban, val, vel, mással, boldogság nélkül... és csodálkozol mert megtakarítod a fizud 10%-át, mégsem vagy boldog.
nincs megoldásom
nincs ötletem
mert ostoba,  túlontúl is ostoba... mindenki...
hát én?
tudok spóroloni? nem,... tehát?
ettől függne? péter...aludj.

Kristálygömb

... kéne nékem!

amibe belenézek, belenézhetek, és látom, hogy ez eddig oly gondosan megtervezett jövőképem mivé fajul.

(elindul a zene)

Minap volt szerencsém édesapám kezébe nyomni a Mancs Szerk. rovatát. Nem magyaráznám most sokat, lényeg, hogy egy markáns kormányellenes vélemény volt papírra vetve, ami igencsak kiverte a biztosítékot, kényszerítve őt, hogy játékos-megrovón kijelentse:
"Fiam, inkább menj el haditudósítónak a Közel-Keletre, mintsem hogy ilyen cikkeket írogassál."

Valahol azért szeretnivaló, hogy a gondoskodó apa inkább küldd ropogó fegyverek közé mintsem hagyja, hogy a kisfia a honi politikai élet részese legyen- bármilyen formában is tenné azt.

(juj, a székem lába közben majdnem kitört)

Aztán lehiggadtunk mindketten (engem már felpaprikázott az előző posztban leírt incidens), és jött a következő tanács:

"Miért mennél segíteni a kurdok helyzetén, vagy palesztinokén, vagy akárkién? Magyar vagy, van a hazádnak elég baja."

Nem mintha azóta jobb érveim születtek volna, de azért pár szóban, na, engedjétek meg hogy replikázzak (igen, megkedveltem ezt a szót az utóbbi időben, csss-s).

(közben véletlenül megnyitom a titokban a tálcán megbúvó "ths (thesis)" c. word doksit, majd riadtan bezárom, amint szembesülök felelősségemmel)

Nos egyrészt, világot akar látni péterke. Másfelől, a legszarabb a magyar belpolitikai újságírásban, vagy bárminemű újságírásban, ami politikával vagy csupán közélettel foglalkozik- nem úszod meg, hogy ne bélyegezzenek meg. Mert te konzervatív vagy (na ez talán a legritkább), szélsőjobbos, zsidó (elég ehhez a Lipótvárosban élni, ugye?), libsi, orbánista, véresszájú fasiszta ésatöbbi. Mert anélkül itthon nem leszel újságíró, hogy meg ne bélyegezzenek, jó, nem?

Szóval külföldországban ez probléma? Lehet. De bármennyire is személyessé válhat egy helyzet, valaki(k)nek a sorsa... magaménak csak az otthonom problémáit fogom érezni. Objektívnak meg úgy a legkönnyebb maradni, ha nem vagyunk (szükségszerűen) a probléma részesei. Így persze könnyen hülyék is maradhatunk, ezért tulajdonképpen kezdem elveszteni gondolatmenetem fonalát. Ariadné, az istenedet...

A probléma tehát csak a szokásos nyavalygás: nyakamba szakad az élet minden gyönyörűségével és kedvenc pajtásával, a szabadsággal; én meg csak ülök bambán, mert túl sok a lehetőség. Csak a nagy bambulásban el ne felejtsek megmozdulni. Még a végén egy koravén orbánista (höhö) publicista leszek, szürke zakóban, zsíros hajjal, sztk-szemüveggel, és fájós háttal.

Francba, a hátam már fáj is...