Nem szeretem Christian Bale-t

Christian Bale-t, amióta világ a világ, és főleg, amióta színész, nem bírom elviselni. Hogy ne legyen a vád olyan megalapozatlan, rittyentek egy rövid posztot véleményem alátámasztására, ha a szakdolgozatomnak már amúgy is a végén járok. A fő teóriám az, hogy Bale csak olyan filmekben játszik, ahol érvényesülhet önimádata. Ebből azt is következtethetjük, hogy nem akar meghalni egyszer sem; és ha megnézzük a filmográfiáját, ez be is jön (helye-közel):

Amerikai pszichó (2000): Talán ez áll személyiségéhez legközelebb. A tökéletes külső egy idegbeteg személyiséget takar, és ez mintha a valóságban is igaz rá: a Terminátor 4 forgatásáról már jól ismerjük a felvételt, ahol egy szerencsétlen asszisztenssel kiabál perceken át.

A gépész (2004): Ez az a szerep, ahol a legközelebb áll Bale ahhoz, hogy egóját és méltóságát feladja, ezért mintha ki is lógna a listáról.

Batman filmek (2005-2012): Ezt ugye nem kell magyarázni? Ismét egy milliomos, elismert ember, aki bónuszban még szuperhősködik is, egója gyakorlatilag törhetetlen (és nem kifogás az sem, hogy ő egy "sötét lovag"; ki ne akarna Batman lenni?).

A tökéletes trükk (2006): Egy film, ahol úgy fest, a rövidebbet húzza végre Bale, Jackmanben pedig méltó legyőzőjére talál. Fel is akasztják, erre kiderül, hogy kettő van belőle. Én meg beledőlők a késembe. Ezt az embert nem lehet megölni a filmvásznon!

Terminátor: megváltás (2009): Egyre közelebb kerülünk a történelmi pillanathoz, de mégsem. John Connor megmenti a világot, végre halálosan megsebesül, de amikor elégedetten hátradőlnék, na ugye, meghalt Bale, kap egy szívet a spanjától.

A harcos (2010): Legkevésbé ellenszenves figurája amióta színészkedik, de mellékszereplőként nyúlja le a filmet a forgatókönyvtől és a főszereplő Mark Wahlbergtől. Ez persze csak részben fakad az önimádatából. Meghalnia itt  nem kell.

Nem tudom, soroljam-e még. Tehetségét a hülye akarná megkérdőjelezni, de kb. úgy vagyok vele, mint Tarantinóval: persze, istenadta meg anyámkínja, de nincs benne elég alázat ahhoz, hogy a közönségért éljen. Ezért csak magáért játszik, fogy le, hízik, stb. Hátha Nolan megöli a Batman záróepizódjában.

Színes kockás ing, de oridzsinál vagy!

Vásárolni igen ritkán szoktam. A tény, hogy a korosztályom 80%-a kb. a C&A, H&M és NewYorker triász rabszolgája, lelombozó. No, nem a fogyasztói társadalmat akarom ostorozni, csak szúrkálódni egy kicsit, most egy darabig úgyse' fogom látogatni a konzumidióta fiatalok fő lelőhelyeit.
De miért is dumálok, ha én is ott kötök ki? Igazából nem tudom, de azon kapom magam, hogy az egyengatyák közt böngészek fintorogva nézem a többi vásárlót. Kívülálló vagyok, ehhez nem férhet kétség: mindenki szoli- vagy napbarnított, és a farmersort valamint az ultra kicsi póló feszül a kondis vagy cingár -tökmindegy- testeken. A hajakról ne beszéljünk, bár Törökország után már nem érhet meglepetés (például ez). Az arcokról pedig írjanak tanulmányt pszichiáterek inkább.

Semmi baj nincs ezzel az izé-... metroszexualitással, David Bowie a műfaj koronázatlan királya, de ezek a lények valahogy mások.

Mindegy, nem ostorozom embertársaimat, dühösen felfüggesztem a sortkeresést, erre aludni kell egy napot.

Láttátok a Westendben az "új" ruhaboltot? Debenhamsnak hívják, és a tapasztalatlan látogató (én) igen pofátlannak találhatja a bejáratot. Én csak egy szintet akartam mozgólépcsőzni, erre egy fehérnemű osztályon találom magamat De a véletlen találkozás gyümölcsöző, a sort meg is van, otthon még egy "golf marker"-t is találok kis mellékletként, ami tök hasznos, ha majd meglesz az első milliárdom tuti ezt a műanyag pöcköt fogom rakni a titkárnőm szájába, hogy elüthessem a labdát.

Kockás inget nem vettem, az nyugodtan maradjon az eredetiség és egyben a divat szimbóluma.