Mulder és Scully pedig tévedtek

Soká váratott magára a balatoni nyár 2011-ben, és most sem mondhatnám, hogy teljes pompájában eljött. De most, augusztus elején egész kellemes a strandidő. Atyai aranyköpés nélkül nem is lenne teljes:

Nézd ezeket a nőket itt. Mindegyik olyan, mint egy napraforgó: csak a napsugárért hajlandó mocorogni. Egyébiránt pedig a fa alatt eldőlt homokzsákként vegetálnak és lapozgatják nagy nehezen a Daniel Steel regényeket.

Persze komolykodva megtárgyaltuk, miért is él tovább a nő a férfinál, az eszmefuttatás már annyira nem híg mint a fönti.

Feltűnt, hogy az idei nyár nagymamám hiányában nem szomorú, se nem keserű- csak üres. Ez a legszarabb az egészben. Nincs ok a szenvedésre, nem marcangoljuk magunkat, Patrick Swayze szellemétől eltérően neki pedig esze ágában sincs minket kísérteni. Van egy nagy űr, amit senki sem tölt be, és ennyi az egész. Minden, amit a túlvilágról a sok ostoba film és kultúránk a fejünkbe töltött, semmissé válik. Szó szerint.

No, szóval most albérlők is bitorolják a fonyódi házunk egy szobáját, a bennlakó hölgy orvos és mellette szellemkutató-orvos-terapeuta-aurazsonglőr és démonvadász is.

Tehát ezek az elemek- merthogy nincs egyedül- imádják a túlvilágot, mint ahogy megboldogult nagymamám is szeretette elhinni, hogy a halál nem jelenti a teljes véget.

Édesapámmal kidolgozott teóriánk tehát a life expectancy-ra, nem tudom mi ez magyarul:

A nők ötven körül túllendülnek életük csúcspontján, klimax, rosszabb esetben több házasság, az aktuális sem éppen működőképes, a szex pedig már egy ideje nem a régi. Tehát nyitni kezdenek a reikizés és a kötöttfogású démonbirkózás felé, vizenyős szemeikkel pedig rácuppannak a hívogató szellemvilág rezdüléseire.

Mondanunk sem kell, ezzel elvegetálnak pár évtizedig, és már egyedül is megvannak, mert a primitív férfi nyilván csak kiröhögni tudja őket.

Utóbbi azonban máshogy van huzalozva. A hókuszpókusz annyira nem ragadja meg, talán tudja, hogy a halál után jön a nagy üresség, és az ellen meg semmit nem tehetünk- akkor meg minek firtatni?

Olyan rövidke ez az élet, hogy mindenféle horoszkóp-maszlaggal töltsük ki, nem? Jó lenne hinni eme hímsoviniszta világképben, itt, ahol a férfi azért hal hamarabb, mert mer élni.

Mindenesetre okosan hümmögtünk a dolgok állása felett, miközben a homokzsákok töretlenül forgolódtak a nap és a szellemvilág irányába.

Színes kockás ing, de oridzsinál vagy!

Vásárolni igen ritkán szoktam. A tény, hogy a korosztályom 80%-a kb. a C&A, H&M és NewYorker triász rabszolgája, lelombozó. No, nem a fogyasztói társadalmat akarom ostorozni, csak szúrkálódni egy kicsit, most egy darabig úgyse' fogom látogatni a konzumidióta fiatalok fő lelőhelyeit.
De miért is dumálok, ha én is ott kötök ki? Igazából nem tudom, de azon kapom magam, hogy az egyengatyák közt böngészek fintorogva nézem a többi vásárlót. Kívülálló vagyok, ehhez nem férhet kétség: mindenki szoli- vagy napbarnított, és a farmersort valamint az ultra kicsi póló feszül a kondis vagy cingár -tökmindegy- testeken. A hajakról ne beszéljünk, bár Törökország után már nem érhet meglepetés (például ez). Az arcokról pedig írjanak tanulmányt pszichiáterek inkább.

Semmi baj nincs ezzel az izé-... metroszexualitással, David Bowie a műfaj koronázatlan királya, de ezek a lények valahogy mások.

Mindegy, nem ostorozom embertársaimat, dühösen felfüggesztem a sortkeresést, erre aludni kell egy napot.

Láttátok a Westendben az "új" ruhaboltot? Debenhamsnak hívják, és a tapasztalatlan látogató (én) igen pofátlannak találhatja a bejáratot. Én csak egy szintet akartam mozgólépcsőzni, erre egy fehérnemű osztályon találom magamat De a véletlen találkozás gyümölcsöző, a sort meg is van, otthon még egy "golf marker"-t is találok kis mellékletként, ami tök hasznos, ha majd meglesz az első milliárdom tuti ezt a műanyag pöcköt fogom rakni a titkárnőm szájába, hogy elüthessem a labdát.

Kockás inget nem vettem, az nyugodtan maradjon az eredetiség és egyben a divat szimbóluma.