Színes kockás ing, de oridzsinál vagy!

Vásárolni igen ritkán szoktam. A tény, hogy a korosztályom 80%-a kb. a C&A, H&M és NewYorker triász rabszolgája, lelombozó. No, nem a fogyasztói társadalmat akarom ostorozni, csak szúrkálódni egy kicsit, most egy darabig úgyse' fogom látogatni a konzumidióta fiatalok fő lelőhelyeit.
De miért is dumálok, ha én is ott kötök ki? Igazából nem tudom, de azon kapom magam, hogy az egyengatyák közt böngészek fintorogva nézem a többi vásárlót. Kívülálló vagyok, ehhez nem férhet kétség: mindenki szoli- vagy napbarnított, és a farmersort valamint az ultra kicsi póló feszül a kondis vagy cingár -tökmindegy- testeken. A hajakról ne beszéljünk, bár Törökország után már nem érhet meglepetés (például ez). Az arcokról pedig írjanak tanulmányt pszichiáterek inkább.

Semmi baj nincs ezzel az izé-... metroszexualitással, David Bowie a műfaj koronázatlan királya, de ezek a lények valahogy mások.

Mindegy, nem ostorozom embertársaimat, dühösen felfüggesztem a sortkeresést, erre aludni kell egy napot.

Láttátok a Westendben az "új" ruhaboltot? Debenhamsnak hívják, és a tapasztalatlan látogató (én) igen pofátlannak találhatja a bejáratot. Én csak egy szintet akartam mozgólépcsőzni, erre egy fehérnemű osztályon találom magamat De a véletlen találkozás gyümölcsöző, a sort meg is van, otthon még egy "golf marker"-t is találok kis mellékletként, ami tök hasznos, ha majd meglesz az első milliárdom tuti ezt a műanyag pöcköt fogom rakni a titkárnőm szájába, hogy elüthessem a labdát.

Kockás inget nem vettem, az nyugodtan maradjon az eredetiség és egyben a divat szimbóluma.