Persze, volt Fukusima, arab tavasz (amit megjegyzem, elneveztem arab tavasznak márciusban, majd szembesültem a ténnyel, hogy mindenki így hívja...) meghalt egy halom diktátor és gonosz ember (maradt elég). Kis hazánk szekere tovább gurult a lejtőn, az őrült hajcsár Viktor pedig ezekben a percekben is káros szenvedélyének honol, űzi- hajtja nyamvadt országát a pöcegödörbe.
Szóval, ennyi elég is a politikáról.
Aztán még?
Elárasztotta a netet a sok mém, minden humorával és humortalanságával együtt, láttunk szétcincált kutyafejet és elveszett tacskót is, és még megannyi érdektelen hülyeséget.
Zene, zene és zene! 2011 jó kis éve volt a zenének. Új Radiohead, új RHCP (ami azért nem okozott feltétlen kielégülést...), Jane's Addiction, a Coldplay végre elismerte, hogy kommersz nyálgépek gyülekezete, és még sorolhatnám. Ja, feloszlott a REM, ez rossz.
Tényleg csak ennyi lenne? Frászt.
Éltem Trabzonban 5 hónapot, bejártam a kurd Törökország nagy részét, Isztambult, Ciprus mindkét oldalát, nem is beszélve a Kaukázus ékszerdobozáról, Grúziáról ill. a "jelző-nincs-rá-oly-csodás" Iránról sem.
Belezúgtam a világ legédesebb és legapróbb lányába, megjártam gyorsan még Madridot, itthon találkoztam a talán még a mienkénél is jobb erasmusos csapattal (á Eger).
Kis családom egyik fele kiköltözik Angliába, ez szomorú, de megyek hozzájuk februárban, ez örömteli. Megjártam a Blikket is, a mikrofont viszont még mindig nem tanultam rendesen tartani, az óráimra pedig igyekeztem nem bejárni.
2011-ben kinyílt a világ a szemeimmel együtt (gyanítom, hogy a kettő szoros barátságban van), és bár a magyar föld álmosít, nem adom fel.
Jövőre kétszer ilyen érdekes évet akarok, kétszer ilyen búcsúposzttal! Köszi mindenkinek, aki olvas, főleg Balinak, mert ő soha nem ér a posztjaim végére.
Ja, nincs fogadalmam. Tavaly először nem tettem, és életem legjobb éve lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése