Nerede?

Van egy "igazi török" étterem Egerben. Igazából nem is étterem, hanem valami apró büfé, amit Hikmet egyedül üzemel már négy éve. Egész jól tud magyarul, így ha egy kis cay-ra fáj a fogam (amit mindig ingyen ad, akárhogy is erőltetem a fizetést), tudom hova menjek. Ma mondott egy érdekes dolgot:

"Ha ügyes vagy, mész külföldre. Itt szomorú mindenki, beszív a hangulat, és kész. Günaydin (Jó napot!) Négy év, én tudom"

Hikmet rátapintott a magyar nép lényegére, mit rátapintott, golyóinál rángatta meg az édes haza savanyú népét.

Mi több, az őszi esős depis Eger beköszönte megint elkezdte szúrkálni az oldalam, sok kimaradás, lustulás, igénytelenkedés. Aztán összehozott a szél azzal a majd' tucatnyi török erasmusossal, akikkel egyszer találkoztam még szeptemberben. Egy hete sincs még, hogy ez történt, de ez idő alatt többet csináltam mint az elmúlt hónapban.

Valaki (bocs, nem emlékszem, talán Vikesz? :) azt mondta, nem jó az, ha ennyire függök más emberektől. No, pedig úgy fest nagyon ez a helyzet. Ennyire reménytevesztett nép a magyar? Vagy csak én? Vagy mindkettő?

Fenne tudja.

Visszajövök, majd, persze. Csak most hadd menjek el.

Ja és zene! Miért csak most találok rá a Morcheeba albumjaira?

Az újságos sorozatot pedig pár óra múlva folytatom egy HVG- címlappal.