Fade in
Sötétségben felsejlő csillagok haloványan pislognak. Két hang párbeszédét halljuk.
Semmi: Szia, hát te ki vagy?
Világmindenség: Én vagyok a Világmindenség. Hát te?
Semmi: Én meg a Semmi.
Világmindenség: Örvendek, kedves Semmi! Már sokat hallottam rólad.
Semmi: Én is rólad. Mi dolgod van erre?
Világmindenség (őszintén meglepve): Hogy én mit csinálok? Még nem hallottál rólam?
Semmi: Én ugyan nem.
Világmindenség: Bejárom a galaxisokat, áthatom a bolygókat, fényt adok a csillagoknak. Csupa szépséges dolgot művelek mindenütt.
Semmi: Ez mind pompásan hangzik, de egy valami nem világos. Miért csinálod mindezt?
Világmindenség: Ezt meg hogy érted?
Semmi: Én például imádok itt üldögélni. Ha meg is mozdulok, arra buzdítom a csillagot, hogy magába forduljon, a bolygót, hogy ne forogjon, a galaxist: hogy örökre kihunyjon.
Világmindenség (riadtan): Ez borzasztó, kedves Semmi. Miért teszel ennyi szörnyűséget?
Semmi: Ami azt illeti, én sem élvezem. Egyszerűen erre születtem. De meg kell hogy valljam, egy dolgot mégis élvezek. Egy egészen kicsit.
Világmindenség: Ezt örömmel hallom. Talán mégsem teszel csupa szörnyű dolgot.
Semmi: Hát, igen. No, szóval van ez a bolygó, amit a lakói egészen abszurd módon egyébként "földnek" hívják. Biztosan hallottál róla, legalábbis sokan emlegetnek mindkettőnket a felszínén.
Világmindenség: A Föld! Igen, szeretek ott időzni. Az emberek szeretik, ha a fejükben időzök s szemeikben tükröződök.
Semmi: Ugyan, hagyjuk ezt az érzelgést. Én csak azért járok oda, hogy kilúgozzam azokat a fejeket.
Világmindenség: Undok egy szokás.
Semmi: Kisimítom az aggodalom ráncait, tompítom a fájdalmat és a szenvedést. Hálával tartozhatnának nekem, de még a hálától megszabadítom őket.
Világmindenség: Kiszívod minden életüket!
Semmi: Na mert az jobb, amit te csinálsz.
Világmindenség: Még szép. Én célt adok nekik.
Semmi: Okot adsz a szenvedésre, aggodalomra és fájdalomra, mindezért cserébe pedig mit adsz? A pillanat okozta apró örömszikrákat. Szép kis cél.
Világmindenség (büszkén): Kizökkentem őket az általad keltett posványból.
Semmi: A gondtalanság nem posvány. A semmi nem semmi, csak nem egy kiemelkedő valami; de tudod mit? Menjünk együtt a Földre, és megmutatom, mire gondolok.
Világmindenség: Ám legyen.
A két hang egy szobában folytatja párbeszédét. Szépen berendezett lakás, az asztalnál fiatal férfi ül laptopja előtt, a hangokról nem vesz tudomást.
Világmindenség: Ez meg ki?
Semmi: Senki, csak egy példa. Gyere közelebb; nézd a szemét! Mit látsz?
Világmindenség (csodálkozva): Semmit.
Semmi: Egy-null. De segítek egy kicsit, legalábbis ami őt illeti. tudtad, hogy imád rólad beszélni? Központi elem vagy egyébként saját magát felemésztő gondolataiban, és szeret kérkedni azzal, hogy a szemei téged tükröznek. Mondd csak, a csalárd, hazug gondolatokat mikor hinted el? Ő azt hiszi, te magad ezerszer látogattad már meg, pedig még sosem jártál erre.
Világmindenség: Nem kell mindenütt ott lennem, hogy ismerjenek és nem kell mindenkivel találkoznom, hogy higgyenek bennem.
Semmi: Pompás, szóval ez itt hisz benned, mégis engem tükröznek szemei. Valld be, hogy az indifferencia sokkal erősebb mint a te szánalmas kis erőlködésed.
Világmindenség: Én mindenhol ott vagyok és a legkisebbnek is megadom a legnagyobb perspektíváját. Ha én nem vagyok, az ember nem kezdi kutatni a csillagokat, de hogy egyszerűbb példát mondjak: nem tanul alázatot sem. Te is mindenhol ott vagy; de mit adsz?
Semmi: Ennél hülyébb kérdést. Nem volt elég bemutatkoznom?
Világmindenség: Sok is volt. Na de figyelj csak! Tegyük próbára ezt az embert. A vitánk bírája lesz cselekedeteivel. Mit szólsz?
Semmi: Jó ötlet. Nekünk mi dolgunk?
Világmindenség: Átitatjuk agyát, majd elillanunk egy szempillantás alatt. Aztán meglátjuk, mihez kezd.
Semmi: Rendben. Nem is vagy te olyan haszontalan!
A két hang elcsöndesül, az asztalnál ülő férfi idegesen nézelődik a szobában. Hamar megnyugszik, kinyújtóztatja elgémberedett tagjait; orrnyergén visszatolja lecsúszott szemüvegét és folytatja a gépelést.
Fade out.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése