(Alant hosszabb vélemény, a legvégén rövidebb összegzés gy.k.)
A Hobbit második felvonására a lehet legrosszabb felvezető az első rész bővített verziójának megnézése. A Disneys dalolászásoktól és olcsó poénoktól hemzsegő extra húsz perc után az egyetlen pozitívum az, hogy a végső verzióból ezek mind kimaradtak. A mozi felé battyogva pedig azon tanakodtunk (egyébként régi Tolkien-rajongó) pajtásaimmal, vajon Beorn fog-e szteppelni, a pókok fognak-e énekelni, vagy csak egész egyszerűen szutyok lesz-e a folytatás.
Nem, szerencsére nem szutyok. Ami azt illeti, rengeteg apró-cseprő dologba beleköthetnék, mert Jackson továbbra is igen lazán kezeli az eredeti történetet. Ez viszont pont javára válik a Smaug pusztaságának: a Gyűrűk Ura függelékének ill. A gyűrű keresésének egyes részeit nagyszerűen szövi bele a fő történetszálba. Sok fícsör feleslegesnek tetszhet, de (főleg Jacksonnál) a szerelmi szál, valamint a sztori egészét végigkísérő gonosz (nem Smaugra vagy Szauronra gondolok, inkább Azogra vagy Bolgra) nélkül lehetetlen lenne fenntartani egy három filmen és kilenc órán átívelő kutyagolás történetét.
A karakterek mélyülnek a második részben, az előzmények nagyszerűen megalapozták a fontos szereplők részletes bemutatását. Thorin apai ágon örökölt tébolya nagyszerűen bontakozik ki, ahogy ugyanolyan hitelesen hozza a büszke, trónfosztott király arcát mint a mohó, kapzsi törpét. Bilbó többi társa közül is azokat ismerjük meg, akik valamilyen jelentőséggel bírnak vagy a Babó, vagy a Gyűrűk Ura eseményeinek könnyebb érthetőségében (Kili, Balin, Gloin). Bard, a kiközösített királysarj alakja kicsit Aragorn keserű bujdosására emlékeztet, de belőle is pont annyit kapunk, mint amennyi a végjáték megértéséhez szükséges lehet. Az olyan vendégkarakterek, mint a furcsa kontaklencsés, zord Legolas vagy a Jackson-átirat tündelánya, Tauriel jelentőségét lehet vitatni, de nem érdemes. Míg a könyvben valóban nem szerepeltek/ léteztek, karakterük logikusan illeszkedik a felturbózott kaland vonalvezetésébe.
Míg a már említett eltéréseket a konzervatív rajongók elítélhetik, a végső harminc perc kifejezetten jól sül el, még ha egy betű sem egyezik a könyvvel. Megkapjuk a sárkányt, a törpök kétségbeesett, haragtól fűtött ügyeskedését és még vagy három végső leszámolást a főbb hősök között.
A Hobbit második része jól sikerült, már csak azért is, mert megágyaz a várhatóan CGI és akciódús finálénak; minden szereplő késztetését és célját megismerjük, minden bonyodalom szála összeérni látszik, így tényleg minden készen áll ahhoz, hogy jövő ilyenkor egy igazán ütős befejezést kapjon a trilógia.
Rövidebben:
Amit szerettem:
- badass orkok
- hordós jelenet
- az elsőhöz képest borongósabb, komorabb hangulat (+ Jackson répát majszol Bríben. Megint.)
- Smaug vs. Bilbó
Amit nem szerettem
- Tóváros érthetetlen, francia felvilágosulást idéző belső építészete
-.Radagast, a Barom
- Tündelány + Törpfiú = <3 (megértem, de tetszeni nem tetszett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése