2012. október 16., kedd

Napi Trabzon

Mikozben azon kesergek, ugyan hogy mertek atbaszni a palankon masodjara foldi palyafutasom soran, a duh fuggonyetol nem latom, hogy mi is tortenik a vilagban. Cimszavakban az elmult hetekrol...

A munka jo, de biztos nem leszek tanar eletem vegeig. Viszont ketsegkivul hizelgo amikor gyerekrajok sikoltozzak diadalittasan hogy 'teacher, teacher', s meg hizelgobb hogy mindegyik engem akar az osszes orajara (itt jegyezzuk meg, hogy en nyelvtant nem tanitok, es ez mar szamottevo elony a nepszerusegi ranglistan).

Trabzon meg mindig egy nagy szurke maszlag. Vagy inkabb egy kivenhedt szajha, aki a nemletezo oszies napfenyben igyekszik minden megmaradt bajat feltarni, de amint elered az eso, elmosodik a sok smink, s ismet az lesz, aki mindig is volt.

Ebbol egyenesen kovetkezik, hogy hianyzik Magyarorszag. Persze nem kell megijedni, perpill a csaladon es baratokon tul az egyetlen dolog ami urt hagy maga utan az (Orban Viktor) az osz. Az oszi napsutes, a falevelek, a szinek, a kavalkad amit majdnem mindenki hibasan az elmulassal es/vagy halallal azonosit. Szoval az igazi osz, az Trabzonbol nagyon hianyzik.

Kicsit nehez letelepednem- lenyugodnom, es a lelki bajokra ez ratesz egy jo nagy lapattal. Ertsd: valoszinuleg ismet kolztozni fogok, ezuttal a kozpontba, tehat harmadjara az elmult harom honapban. A legjobb az egeszben: egyedul. Sacc per kabe 23 eve varok erre a pillanatra, ugyhogy most minden pillanatat ki fogom elvezni.

Mikozben egyertelmu MA tervekkel es tudatos jovoepitessel erkeztem ide (a ketto ennyire jo barat lenne?), mara egy kicsit valtozott a szitu. Egy ujsagiro MA-tol nem leszek jobb ujsagiro, ezt mar a gyakorlatom alatt is megtanultam. Ket- harom ujabb ev a felsooktatasban, akarhol is legyen kb. annyira vonzo mint 2 ezer forintert kurvazni Çömlekçiben (aki figyelt, most ert). Szoval az ingovanyos de vonzo jovo, ahol utazgatok es irok, egyre attraktivabb.

Erre jatszik ra az elmult het is. Couchursfosok hordai irnak kerelmeket, joreszt mert az osszes trabzoni csavo csak egy remenybeli numera erdekeben regisztralt az oldalra, igy bennem a messiast latjak (nem viccelek, naponta kapok uj kerelmeket- aki valaha is hasznalta, tudja). Szoval elsoizben egy uj-zelandi srac es egy sved csaj szallt meg nalunk 3 napra, akik Svedorszagbol stoppolnak Japanba. Korombeliek, otthagytak munkajukat vagy meg nem kezdtek el. Utcazenelesbol elnek meg. Most meg egy perzsa csaj van nalunk, aki ket eve felhagyott mindennel, Isztambulba utazott, hogy uj eletet kezdjen, semmi penz, vizum, munka, baratok, lofutty. A sztorik lenyege pedig, amit egy annyira nem is kozeli barat dorgolt az orrom ala nemregiben 'dont get stuck in trabzon'. Ez nem is szandekom. De... Majus utan egeszen mashogy alakulnak a dolgok, mint ahogy kepzeltem eleinte.

No, ennyi eleg is mara. Helyzetjelentesben nem er keseregni sem az egeszsegem, sem a szivem miatt (eleget teszem mas posztokban), szoval megyek is elohivatni egy filmtekerecset. Ja, errol majd legkozelebb.

UPDATE: ha lesz penzem (...) jon a masodik tetovalas, ez nagyjabol annyira tesz boldogga mint... na, most nem mondok semmit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése