A-Z

Azt már elmeséltem, mennyire utálok pakolni. Akkor azt is hozzátettem, mennyire szeretek ennek ellenére régen látott, értékes holmikra bukkanni: ismét egy ilyen tárgyról szól a poszt. Öt éves lehettem, amikor a fonyódi nyarat keresztülhúzta valami rusnya betegségem. Apám úgy gondolta, eljött az ideje, hogy az ő kicsi fia megtanulja az ábécét. Csodáljuk együtt az ifjú Lévay Péter első papírra vetett mondatát, mely egyszerre dagad az önbizalomtól (hisz a nevét írja le) s sóhajt lemondóan ("Beteg"):

Ugorjunk az időben egy jó nagyot, egészen pontosan 17 évet, és láthatjuk, a verejtékes ábécé tanulás odáig fajult, hogy Lévay Pétert ma (jegyezzük meg, felettébb semmitmondóan) kommunikátornak hívják!

Reméljük a betűvetés mesterségét még tovább fejleszti Péter, főleg, mióta megismerte a lefordíthatatlan mondást: "Publish or perish!"

A blog követőinek egy kis extra: miután hamarosan költözöm ki törökhonba, az eddigi hevenyészett blogolás is ritkulni fog. Ha minden jól megy, helyzet- és egyéb jelentő posztok valamikor augusztus vége fele érkeznek. Addig sokat nem fogok írni, a dizájnon csiszolok még egy kicsit.

Lévay Péter Beteg