Négy évig tanultam franciául gimnáziumban, de öt tanár és a nemtörődömségem (ami már önmagában is elegendő lenne) kellőképpen megutáltatta velem a nyelvet. Pedig süldő koromban minden álmom volt, hogy megtanulhassak franciául, ezt leginkább Gergőnek köszönhetem, akivel gyakran eljártunk a Francia Intézetbe a Bem rakparton, ahol egy találomra kiválasztott képregényt fordított le nekem az elkövetkező héten, esti mese gyanánt (általában Asterix & Obelixek). Ez azért elég nehézkes módja volt a francia nyelv, vagy kultúra felfogásának hét-nyolc éves fejjel, szóval a zene jóval nagyobb hatással volt rám.. Némelyeknek talán meglepő lesz, de egyik kedvencem ezekből az időkből Marie Laforet:
A következő már jóval modernebb, pop-rock formáció, a Les Rita Mitsouko, ezzel Gergő néha kikergetett minket a világból, annyit hallgatta otthon:
Nem maradhat ki a sorból Manu Chao, aki Franciaországban nőtt fel, de a francia csak egy a sok nyelv közül, amin énekel:
Aztán egy fonyódi nyáron (talán 16 lehettem), úgy hozta a sors, hogy a kábeltévé kínálatában az MCM nevű francia zenecsatorna került, non-stop, túlnyomórészt francia popzenét sugározva. Sok vicces, jó, szánalmas produkciót említhetnék meg, de ezek közül az örök kedvenc Brice:
Polgári nevén Jean Dujardin. Megvan? Artist, Oscar, legjobb férfi főszereplő címszavak alatt keressük. A következő megálló a gimis évek alatt jött, drága padtársammal valami fura okból beleszerettünk a one-hit-wonder Koxie garcon című remekművébe:
Jó ideje nem jött semmi új (már ami a francia frontot illeti), ez betudható annak, hogyha nem ültetnek le egy album mellé, magamtól nehezen fedezek fel új dalokat. Aztán ma találtam rá Zaz-ra, aki harmadmagával utcazenélget (persze, koncertezik és albumja is van), eszméletlen szexi és jó hangja van (mindkét jelző a hangjára értendő...):
A végére egy kicsit más stílus; zongoristák közül az egyik kedvencem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése