Tudjuk le a hivatalos köröket: a gonzó során az író magát helyezi középpontba, így tudósít. Fikció, humor, szarkazmus, és -legfőképp- valamilyen tudatmódosító használata.
Tehát mondhatni, minden második posztom gonzó, mert központozást sokat nem használok, általában egy üveg bor már lecsúszott előtte (nyilván túlzok).De mi a különbség gonzó és igénytelen, delíriumos betűhányadék közt?
Tessék figyelni...
Gonzopress.hu magazin, véletlenszerű cikk:
"Hajléktalanok horizontális mohaszőnyege a sétálóutcán, metrókon… akárhol. Valljuk be, ők minden köztér kínos izzadtságfoltjai, akiket a túlzott globalizáció, mint húzóágazat termel és törli szépen saját szemébe. Csípni kezd, prüszkölnek a politikusok. A héten elfogadott új szabálysértési metódus számára nincs sok esély, hogy Nagy Sándor tökös lazaságával elnyessék a gordiuszit, miközben Odafönt még a frissen vasalt bürokraták reggeli nyakkendőcsomóikkal szerencsétlenkednek."
Mi van? Oké, kötetlen vagy öcsém, na de a nyelvtan szabályait ennyire lazán értelmezni.
Nézzünk egyet a műfaj atyaúristenétől, kisbetűvel (bocsánat a lustaságomért, hogy nem fordítok):
"No More Games. No More Bombs. No More Walking. No More Fun. No More Swimming. 67. That is 17 years past 50. 17 more than I needed or wanted. Boring. I am always bitchy. No Fun — for anybody. 67. You are getting Greedy. Act your (old) age. Relax — This won't hurt."
Egyébként utolsó sorai is egyben. Tök egyszerű, mégis sokat mond; szokatlan, mégis érthető.
.
.
.
Járható út?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése