Balatony Pál: Nemtörődni.
Dombra mászni, levetni a zoknit, hogy a hűs szél cirógassa a lábujjakat. Elmajszolni az édes őszit, darazsat hessegetni; völgybe leereszkedni. Bort az Istvándyban, vöröset; bámulva a Badacsony hiányos hátsóját, s a katamarán miniatűrjét araszolni a tó égszínkék vízen. A Samara forró ülésén elnyúlni, mezítlen lábat menetszélben (ismét!) kényeztetni. Kedves-narancs alkonyban begördülni a a diófa alá. Delejes, fülledt nyári este hív a teraszra, borral vacsorával és csillagokkal nyugtázva a napot. Én pedig álomra hajtom a fejem: végre otthon vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése