Ballibsi vagyok

Ritkán követem el a hibát, hogy facebook-on politikáról kezdjek vitatkozni valakivel (nem összekeverendő az általam megosztott politikai tartalommal), de amikor mégis megteszem, igen érdekes szópárbajok alakulnak ki.

Nem nevesítem meg az illetőt, szerintem amúgy is magát minősítette az egész akciójával, de most álljon itt a beszélgetés memóriám által naplózott verziója... "sajna" azóta törölve lettek mind a kommentjeim, mind becses személyem, ezért meg kell bíznotok bennem, hogy nem ferdítek.

Szóval itt az eredeti cikk, amit ő így kommentált ":(szegény palibáttyám :(". No, ha talán ebből nem is világos annyira, érdemes tudni az illetőről, hogy jelenlegi köztársasági elnökünk és miniszterelnökünk is példaképei közé tartoznak (nemzetközi tanulmányokat tanul) és innentől kezdve hagyom a személyeskedést, mert nem célom, csak a teljes kép érdekében osztottam meg pár dolgot róla.

Szóval, azt találtam kommentelni "aligha volt más választása"... innentől jön az idézhetetlenül hosszú rész, de már elsőre replikaként megkaptam hogy "ballibsi" vagyok, sőt, az idézett forrás (HVG) szintén ballibsi emberek gyűjtőhelye (megjegyzem, többek közt Martin József, egyik legkedvesebb tanárom is cikkírója az online verziónak) stb. A mérgemen itt még sikerült is túltenni magam, de akkor valami olyasmi hangzott el, amit aztán tényleg nem vártam volna: Göncz is csak egy puffancs liberális ember. Bezzeg Schmitt, aki olimpiai aranyérmet nyert, a MOB-ban végzett húsz éves munkájával segítette a magyar sportot stb... na majd akkor Göncz is felérhet a szintjére.

Ez a szintű demagógia egy velem egyidős, politikát hallgató embertől sokkolóbb, mint megtudni, hogy Bruce Willis egy szellem. Aztán jött az elkerülhetetlen...

Ugye nem kell sorolonom, hogy Göncz miért van klasszisokkal Schmitt felett? József Attila-díj, irodalmári (fordítói!) munka, és a többi... de legfőképp: az egyetlen köztársasági elnök, aki volt annyira tiszteletreméltó, hogy a hazai és külhoni politika is elismerte ténykedését. És valahogy úgy érzem, az imént csak éppen gyanúba keveredett német köztársasági elnök (Christian Wulff) azonnali lemondása, valamint Schmitt Pál már lassan egy éve tartó vesszőfutása sincs egy lapon- lehet méltósággal távozni, és lehet teljes szégyenben is. De ez már gondolom a hatalom műve, ami köztudottan fertőző vendég a magyar politikai elit tagjai közt (hol nem az?).

A végszó pedig eljött hamar "az meg gondolom már freudi, hogy az eredeti kommentárodban két ty-vel írtad a bátyám szót", utalva ezzel Schmitt helyesírási balhéira.

Mit tesz ilyenkor egy intelligens vitapartner? Nem tudom, mert sem a vita, sem a partner nem igazán bizonyította, hogy birtokolja a kellő intelligenciát, főleg, hogy a pont a beszélgetés végére egy komment-és-"barátság"-törlés lett.

Aztán még privátban megkaptam, hogy ballibsi vagyok, meg hogy bizony az orrát birizgálom (ti. allergia).

Mindezek ismeretében kérdem: tényleg ballibsi az, aki Gönczöt védi és Schmitt távozását kívánja? A választ rátok bízom, kedves vitapartneremnek pedig küldeném a következő képet illetve számot is:

Fészbuk, nem vagy a barátom

Mi történ a facebookkal? Amikor pár hónapja elkezdték nyomni az élő, félholt, elveszett, megtalált kutyákat, még nem volt olyan feltűnő a sok fura poszt, de az újévvel lassan átalakult a szájt (somás terminológiával élve) valami 21.századi piaccá. Mindenki kinyomatja a műkörmét, vagy másét; kutyáját, rinocéroszát és házifókáját, elveszett veséjét, megkerült prosztatáját, itt gyűjtünk a kis zsigmondkának szívdonorra és mancika pedikűrjére is (sőt, utóbb még faszt is posztolgatnak).

Komolyan, erre való?

Minap kritika ért (közvetetten), miszerint túl sokat politizálok facebookon. Habár örihari nem lett belőle, annyira elég volt, hogy elgondolkozzak: amennyire én utálom a fent felsorolt dolgokat, lehet hogy most egy emanci-punci épp a saját blogjában fikázza a politizáló okostojásokat.

Na de... nekem kapcsolattartásról, és események megvitatásáról, közzétételéről szól a facebook. Erre használom. Épp ezért Gizi Makóról utálni fogja a nyolcvanadik hírcsárdás linket vagy az aljazerre iráni tudosítását, de legalább annyira fogom én is elküldeni bendegúz agytumorja miatt őt is.

Hiába érzem jogosnak a felháborodottságomat, megértem, ha én is hasonló érzéseket hozok ki másokból.

De még mennyi sémája van a facebook-lakóknak... Lehet hogy ott lett elcseszve, amikor 120 fölé ment az ismerőseim száma...

Fal, fehér

Az ember tényleg akkor kezd el élni, amikor nem fészbukozik?

... című tételmondatunkat heréljük most egy kicsit.

Nem szeretnék képmutatónak tűnni, de nyilván az leszek. Vagy én érzem egyre bölcsebbnek magamat az évek elteltével, vagy a korosztály hülyül, esetleg mindkettő; de a megosztott tartalmak mintha egyre inkább unalmasabbá válnak. És bizony gyakrabban is használom az oldal leghasznosabbnak bizonyosuló hide-, hide all funkcióit.

Persze hogy működik visszafele? Mennyire utálnak az ismerősök? A nyavalygós, olykor középvicces szintet talán megütő blogommal én sem lehetek a feed fenegyereke, de bevallom, cirógatná az egómat, ha valaki letiltana a faláról. Mintegy az anarchia jegyében elkönyvelhetném, hogy megosztó (sic!) személyiség vagyok.

Aki pedig igazán él, az néha feljön, posztolgat a boldog életéről egy mondatot vagy képet, a többi 80 meg csak irigykedik, majd felbuzdulva főz egy húslevest és taggeli a barátnőket benne.

Persze fene tudja. Talán ott lett elrontva, hogy az ismerősök tizede tán ha érdekelne való életben is egy sziánál tovább- akkor én sem írnék most, és a kilenc per tized sem rína az iromány miatt.

Fú, ez a mondat már a jóízlés és a vulgaritás határait feszegeti. Na nem mintha ez fenyegetné a feed erkölcsét.