zsinóron

buta vagy, mondják nekem fentről,
zsinóron húzzák a csengőt. azzal jeleznek
nekem

A recepción persze nem,
itt gusztusos kis rézcsengőt nyomkodnak
és nem tudják, mennyivel jobb lenne egy

zsinór.

amikor pici voltam,
és a szemem sem volt ennyire zöld,
órákig üldögéltem, ha letettek.

még ha etettek is,
csak nézegettem csendben.

Untam magam persze, csak nem mutattam
anyámnak, apámnak
feszítse csak büszkeség szét:
na nem a mellüket,
hanem sajna: kettejüket.

amint beszélni kezdtem,
megnyitottam a csapot, melyet szívem
panasztartályához csapott
az isten,

eltátottam kicsi számat,
hangszálak rezegtek és visszhangzott a szoba
UNATKOZOM!

hát nézzenek oda!
mondta cinkosan és édesen
az apa

krómszín szeme böngészte az enyémet
de mondani soha nem akart semmit
inkább csak kacsintott cinkosan
és azt mondta:

Kössünk egy zsinórt a kukinkra.

halványzöld szemek kerekedtek nagyra.
papa?
Biztos jó ötlet ez?

Persze hogy jó, hosszú zsineget keresünk,
majd lazára kötöm
Mama meg ne tudja
megértetted, Manócska?

először tényleg kerestem zsinórt,
egyedül, mert nem tudtam,
hogy papa csak hülyül
velem

meg senki nem közölte,
hogy unalomra nem kötünk csomót,
a kukinkra meg pláne

Felnőttem azóta.
Nagy és zöld a szemem, csendben
Nézegetek rád és rád is

(A kávém reggel rádis)

bazdmeg, de unom már!
kiáltani viszont nem tudok,
inkább befelé fordulva keresem

a zsinórt,

amit aztán farkamra aggatok