Méltó búcsú- feloszlott az R.E.M.

Könnyedén mondhatom- életem egyik meghatározó együttese volt. Pedig nem vagyok se zenész, se kritikus, csak közönség. Árulkodó jel, hogy a számomra mágikus R-klub egyik alappillére volt az R.E.M. (olyanok mellett, mint az RHCP, Radiohead, RATM, sőt, Rmanu Chao) már ősidők óta. Jellegzetes, emlékezetes számokkal rovom most le tiszteletem előttük.

1. Wicked Game (Chris Isaak cover, 1995)

A Jóbarátokban volt egy jelenet, ahol Ross félrelépett "Xerox girl"-el. Amikor Rachel rájött a dologra, ez a zene szólt, de nekem még évekbe telt, mire rájöttem, mi is volt, amit akkor hallottam. Az alábbi nem az eredeti verzió, ezért (nem) szeretjük a youtube-ot.

2. Man on the Moon (1992)

A humorista Andy Kaufmann tragikomikus életét feldolgozó, azonos nevű film betétdala. A legszebb az egészben, hogy a filmet végignézve, a setlist alatt csendült fel a nóta, és nekem csak akkor esett le a kapcsolat a szám (szöveg) és a film közt.

3. The outsiders (2004)

Ez már gimis élmény, imádott angol óráink egyikén dalszöveg felismeréssel trenírozta tanárnő a csoportot, és ezt a számot rakta be. Számomra az utolsó meghatározó R.E.M. dalok egyike; anyját a youtubenak meg a szerzői jogoknak.

+1 A google kedvéért.

Low (1991)

Az egyik valaha volt legjobb R.E.M dal, mind zenében, mind szövegben. Flo-Rida elbújhat szégyenében, hogy azonos című "dalt" "komponált".