Minden török mélyen janicsár

Kábé négy hónapja írtam pár sort az angol blogon a török férfiakról. Most annak a posztnak a folytatása következik: kiderül, miért szeretném őket egy lándzsával átdöfni vagy lenyilazni, és megtudhatjátok azt is, miért sokkal elviselhetőbbek a török nőknél.

Kezdésképp szeretnék köszönötet mondani a magyar oktatásnak, ugyanis a sok évnyi történelem oktatás nem volt hiábavaló. Mielőtt lábamat először tettem volna török földre, a következő kép alakult ki bennem a törökökről:

- Agresszívak (számolni sem tudom az Ottomán Birodalommal vívott csatákat és ostromokat)
- Piszkosak (sokan voltak, Ázsia népe, innen a sztereotípia)
- Szőrösek (köszönet a törikönyvek illusztrátorainak)
- Hullanak mint a legyek (magyarázatra szorul? én is Lengyel Dénes mondáin nőttem fel)

A gyakorlatban a fenti pontokból aztán majdnem mind be is bizonyosodott.

Először is, agresszívak magyar szemmel nézve: az egyszeri turista dolmusba ülve valószínúleg sírva fakadva takarja el szemét, ahogy a vezető épp az ablakon kihajolva kiabál a szemközt elhaladó sofőrrel miközben egyik kezével az aprót, másikkal a váltást keresi, miközben 60-nal gurul le a tömött belvárosi macskakövön. Aki jól számolt, annak feltűnhetett, hogy a kormányt senki nem fogja.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy az agresszió mindennapi dolog, mint a következő anekdota. A dolmusról leszállva ugyanazon a városrészen vágok át, s rögtön a megálló után egy çay ocağı-be botlik az ember. Ezek teázó helyek, kicsi asztalokkal, kicsi székekkel és fürtökben lógó férfiakkal. Annyit ordibálnak egymással minden reggel, hogy egy szép napon fel sem tűnt, hogy épp tömegverekedéssel igyekezték elütni a korai órákat. Vagy húsz férfi igyekezett visszafogni négy-öt társukat, akik tengernyi gyűlölettel szemükben igyekezték szétszedni egymást. A járókelők még oda sem pillantottak, ahogy elhaladtak az alkalmi pankrátorok mellett.

Agresszió ✓

Egy átlagos török férfi Lévay Péter képzeletéből

A piszkosság csak átvitt értelemben igaz. Az iszlám egyik alapköve önmagad tisztán tartása, ezt a férfiak feltűnően betartják. Ugyanígy az éttermek sőt, olcsó étkezdék is kínosan tiszták, az evőeszköz légmentesen csomagolt tasakban kerül elénk s kaja előtt illik kezet mosni, utána pedig minimum vizes kéztörlőt használni. Ugyanakkor irtó mocskos a környezetük: minden szemetet eldobálnak az utcán, vagy félreeső parkban, s ugyanilyen szorgalommal köpködik meg fikázzák tele a nyilvános helyeket. Utóbbi már-már magyar futballistákat megszégyenítő rutinnal történik, nekem meg hánynom kell szóval lépjünk tovább.

Piszkosság fél ✓

A szőrösség annyira igaz, hogy az embernek az az érzése támad, hogy Törökországban az arcszőrzet és vele együtt a férfiak felülreprezentáltak. Míg otthon gyakran látunk simaképű csávókat, szőr nélküli török a fehér hollónál is ritkább, és ezzel is érkeztünk a poszt casusához. A törikönyves illusztrátorok annyira jó szuggesztív munkát végeztek, hogy egy török férfiarcot látva akaratlanul is elképzelem őket korhű, 15-16 századi janicsár jelmezben. A szakáll és bajusz miatt ez nem nehéz. Viszont eztán akarva- akaratlanul is elképzelem barátomat, vagy az utca emberét, ahogy az egri vár lejtőin, nyílzápor közepette ront a falakhoz,  görbe szabjával a kezében. Ezzel el is érkeztünk az utolsó pontunkhoz, miszerint...

Hullanak, mint a legyek. Ezt azért nehéz bizonyítani, hiszen a katonaság már évtizedek óta nem vett részt komolyabb vérontást követelő akcióban (a PKK külön sztori, most hagyjuk is). De ha azt vesszük, hogy középiskolában a tengernyi janicsár-seregről olvastunk, itt Trabzonban pedig szinte tényleg olyan, mintha csak férfiak élnének, egészen odáig fajul a helyzet hogy az ember furcsa képzelgésbe kezd. Ködös reggeleken a füstös képeket bámulva azon merengek, vajon hány janicsárt tudnék ledöfni lándzsámmal, mielőtt az a tagbaszakadt, vállas oszmán (az utca túloldaláról) birokra nem kel velem. Ahogy nem bírunk egymással, Dugovics tituszi magasságokba (mélységekbe) emelkedve mindketten alábukunk a bástyáról . Nem tudom, mennyire olvasható le ilyenkor az arcomról az amire épp gondolok, de ahogy a vállas oszmán elhalad mellettem, hosszan megbámul. Talán telepatikus úton sikerült megosztanom vele a vízióm egy részét és nehezen hiszi el, hogy ez a nyámnyila fehér gyaur akár egy törököt is letudna győzni.

Tehát dupla ✓az utolsó kettő pontért. Mielőtt teljesen megtébolyulnék, zárszóként csak annyit szerettem volna mondani, hogy a török férfiak minden negatívum ellenére a férfi nem legkitűnőbb egyénei. Hogy miért? 

Há' mer' évszázadok óta viselik sikerrel az emberi evolúció legfurcsább produktumát: a török nőt.

(A fenti gondolat okán hajlamos vagyok Darwint megtagadni; cél nélkül az evolúció ilyen érthetetlen dolgot nem 
kreál.)