Két perzsa

Még az utazós blogon (www.torokmez.blog.hu) ígértem valamikor, hogy az iráni túrához némi kiegészítést utólag írok. Egy kis késésben vagyok, ez tény (hihetetlen, de már négy hónapja, hogy ott jártunk), ezért most egy apró adalékkal színezem utólag a két hetes kalandot.

Shiraz, végállomás: haza kell indulnuk, hogy időben megérkezzünk Trabzonba. A buszpályaudvarra taxi visz minket, ez Iránban igen olcsó. A sofőr egy fiatal srác, nagyon izgatott, látva a fura arcokat. "Picture, picture" mondja tört angolsággal. Előveszem a fényképezőgém, nem igazán értve, mit is akar. "No, no, picture!" hát az istenit, mire gondolsz akkor? Erre elneveti magát, és elővesz két igazolványképet a kesztyűtartóból:

"Wife, me", no, így már érthető! Valamiféle csoda folytán nekem is akad egy utolsó igazolványkép, előre is adom neki, mire ő vidáman puszit nyom rá, majd berakja a felesége, meg a gyerekei képe mellé.

Olyan furcsa, és mégis természetes volt az egész helyzet, hogy még egy "bye"-t is elfelejtettünk odadobni neki, amikor elhajtott.