Meleg volt mint a szar.
A júliusi nap épp delelőjére hágott, az egybegyűltek pedig nyilván azon törték a fejüket, miért nem lehet egy légkondicionált/ árnyékos helyen végigülni ill. állni a háromórás ceremóniát.
Fáradt voltam mint a szar.
A legjobb nappali programok mindig éjszakázás után jöttek. Ákos nagy napja volt ez (és Gergőé meg Ágié még kétszáz egyéb nebulóé), mi pedig azért gyűltünk össze, hogy verejtékünket és időnket nem kímélve várjuk meg a pillanatot, amikor átveszi a kis diplomáját.
Egyedül ácsorogtam, ide-oda igazgatva testemre olvadó pólómat.
Előttem egy fiatal fickó beszélt egy idősebb nőhöz:
- Ezt mondom. Huszonhat éves, és életképtelen. Nézd meg, én hol voltam már huszonnégy évesen!
- Angliában.
- Angliában! Ennyi idősen már volt hitelem, albérletem. Kimentem Londonba egy ötmillás kölcsönnel és összelopkodtam annyit hogy még maradjon is.
- Na jó, de...
- Ő meg huszonhat és nem tud mosni sem. Jó, nem azért, én például mindent megcsinálok. Csak vasalni ne kelljen, mégis férfi vagyok. Az nem az én dolgom.
Akinek nem lenne egyértelmű a harmincas éveinek elején járó férfi debilitásba oltott hímsovinizmusa, azzal megosztanám a reakciót, amit -az egyébként kissé lapos- rektori beszéd egy pontjánál vakkantott. Hermann Hessét idézni mindig hálás dolog, gondolná az ember (csak angolt találtam, nem eredeti a fordítás):
A legtöbb ember... akár a hulló falevél, hánykolódik és száll az égben, lebeg és esik a földre. De vannak kevesek, kevesek akik csillagok, határozott utat járnak be, szél nem éri őket mert ők önnön vezetőjük és útjuk egyben.
Előttem teátrális sóhaj:
- Ó bazmeg te geci, de okos vagy.
Vacilláltam, hogy:
a) kihegyezett napszemüvegem szárával karotiszon bököm
b) Suarezt is megszégyenítő harapással jutalmazom
c) tarkón csapom az éppen lábaimnál játszadozó négyéves kisfiúval
d) amolyan
hankmoodysan kikapom az ájfónját a kezéből és elhajítom az ünneplő közönség soraiba
De végül a belső békém mellett kardoskodó Buddha győzött, meg amúgy is kiszúrtam a részegen tántorgó Kristófot a placc túloldalán, így inkább leléptem.
Szerettem volna megmondani a fickónak, hogy az öccse már most ezerszer életképesebb mint ő.
Inkább leírtam.
